sad kad sam do 75. stigao

most hogy a 75-höz értem

konačno shvatio

végre megértem

zašto treba pogledati unazad

miért kell hátranézni

čak i onda

még akkor is

ako se u kip od so pretvaramo

ha sóbálvánnyá válunk

a ja sam bogme pogledao unazad

iza mene komad

és én bizony hátranéztem

kamena stajao

radije stub

kődarab állt

skoro kip

mögöttem

i na nozi stajao

inkább oszlop

kao da meni pripada

szinte bálvány

i dok sam ga zagrlio

s mintha hozzám tartozna

zadrhtao

állt a lábán

topao je bio kao telo

čoveka

és amíg  átöleltem

makar tad je već sveže bilo

beleremegtem

veče u brdima

meleg volt mint egy ember

što se upravo spušta

teste

opipavao ga

pedig már hűvös volt akkor

i gladio

a hegyek közötti

na njemu nigde pukotina

éppen leszálló este

tek zamršene bore

manja-veća udubljenja

végigtapogattam

tu i tamo po koja izbočina mahovine

és simogattam

i usnama dotaknuo

repedés rajta sehol

još uvek osećam

csak kusza redők

njegov prkosan poljubac stran je

apróbb-nagyobb árkok

bio ali i poznat

itt-ott egy moha-bibircsók

kako mi se ruka na njega priljubila

na svaki moj pokret

hozzáért ajkam is

površina kamena zadrhtala

még mindig érzem

nemo

dacos csókját mely idegen

mu se divio:

volt de ismerős is

kakav komad od kamena!

ahogy a kezem rátapadt

(neki bolji vajar bi to čitav život vajao!)

a kő felszíne remegett

minden mozdulatomra

némán

csodáltam:

micsoda kődarab!

(ebből egy valamire való szobrász egy életen át farag!)