O mom životu ko bi napisao roman od 250 stranica?
Ki írná meg életem regényét 250 oldalon?
Potanko iznoseći svaku perverziju, crnu misu?
Részletezve minden perverziót, fekete misét?
Neka bude beskrajno ravnodušan
Szenvtelenségben tegyen túl mindenen,
i tačan poput Biblije.
s legyen pontos, akár a Biblia.
Neka naslov prvog poglavlja bude:
Az első fejezet címe ez legyen:
Ladislav Listi, krvožedan sodomit.
Liszti László, a vérszomjas szodomita.
Nek bude toliko tačan opis,
A leírás olyan pontos legyen,
da kad naglas čitaju, neka deluje
ha felolvassák, hasson úgy,
kao čarobna frula alkimista ili iskren uzdah papiste.
akár egy alkimista varázsformula vagy egy őszinte pápista fohász.
Moje drugare u slasti nek po imenu spominje:
Nevezze néven társaim a kéjben:
Ivicu, mladog, medenomesnatog, blondog šegrta,
Jancsit, a fiatal, mézes húsú szőke inast,
mog sinovca, slugu Kristofa Jovana Listija, pepeljastog ružmarina,
unokatestvérem, Liszti János Kristóf szolgáját, a hamvas rozmaringot,
Girgelu (o, koliko sam nju mamio! koliko čarolija,
Girgellt (ó meddig csábítgattam! mennyi mágia,
odvažnih vradžbina),
férfias varázslat),
prezavog, glasnog Đura Dudaša,
a beszari, hangos Dudás Györgyöt,
i nebesku ametistu,
és hát az égi amethystust,
lepotu iz Petrovgrada, naravno.
a szép Szentpéterit, persze.
Potom treba jedno poglavlje o čedomorstvima
Aztán kell egy fejezet a csecsemőgyilkosságokról
(bilo je nekoliko),
(volt pár),
medije, potomstvo tako nešto interesira
a médiát, az utókort érdekli az ilyesmi,
i svako tepanje u bezgraničan krik začini.
s határtalan sikollyá fűszerez minden gügyögést.
Nemoj zaboraviti
A bécsi és a pozsonyi
ni drolje Beča i Bratislave, rezbarijama ilustriraj
kurvákról se feledkezz meg, ezt a fejezetet
ovo poglavlje, sa bezbroj butina,
illusztráld metszetekkel, legyenek rajta combok,
neka se iz svega vonj širi, vetar bolesti,
áradjon ki mindből a rossz szag, a betegség szele,
te prema redu alkimije vrste slasti tajnim znacima označi,
s jelöld az alkímia rendje szerint titkos jelekkel a kéjek fajait,
u kojima ustvari udela nikad nisam imao.
melyekben sosem volt igazán részem.
Ja, Ladislav Listi, patriot sodomit,
Én, Liszti László, hazafias szodomita,
to vam ostavljam: sačuvajte u mislima
ezt hagyom tinéktek: őrizzétek emlékezetetekben
bilo koje poglavlje mog životopisa,
életrajzom bármely fejezetét,
i kao što sam ja crnog petla u podnožje raspeća,
s akár kereszt tövébe a fekete kakast én,
svoje živote u moj grob ukopajte,
ássátok bele életeiteket az enyém sírjába,
i ako ste u meni, u ogromnom, baroknom zamku pet osetila
s ha kísértetek bennem, az öt érzék roppant, barokk
dovedeni u iskušenje, ni zbog čega drugog nemojte se stiditi
várkastélyában, ne szégyelljetek mást, csak
sem bedne poniznosti.
a gyáva alázatot.
Napiši: bio sam Zrinski, pesnik Mađarskog Marsa,
Írd meg: Zrínyi voltam, a Magyar Márs költője,
isti on u vrućoj ljubavi,
vele egy a legfőbb szerelemben,
i prerastao ga kao delo htenje.
s túlnőttem rajta, mint akaraton a tett.
Laže ko nešto drugo tvrdi
Hazug, ki mást állít,
i ništa ne zna o porukama Jupitera.
s mit sem tud Jupiter rendeléseiről.
Knjiga nek i na moje zasluge osvrne, ako treba, nek laže,
A könyv térjen ki érdemeimre is, hazudjon, ha kell,
katalog vrlina tad je lep
az erénykatalógus akkor szép,
ako je u potpunosti nerealan, a drugačiji ni ne može biti,
ha teljesen hiteltelen, s mert másmilyen úgysem lehet,
što više skrati, apostrofiraj,
fogd velős rövidre, kurziváld,
ako treba, škopi, kao konja.
heréld ki, ha kell, akár a lovat.
Završi nekako,
Valahogy fejezd be,
napiši da su mi u Beču odrubili glavu,
írd meg, hogy lefejeztek, Bécsben,
na nekom velikom trgu jer lažnog novca kovao,
egy roppant téren, mert hamis pénzt verettem,
u prvom redu moje ljubavi plakale, svećem
s az első sorban sírtak szerelmeim, a gyertyákkal
uličarke iz Beča došle, i nebo se prosvetlilo,
jöttek a bécsi kurvák, hogy megvilágosodott az ég,
pa velike, dosadne,
majd nagy, unalmas,
crne vrane preplavile
fekete varjak lepték el,
i u užasnom gračanju ništa se nije čulo.
s az iszonyatos krákogásban semmi sem hallatszott.
Ovo je sasvim dovoljno,
Ez így éppen elég,
nemoj se novim idejama zamarati,
ne fáradj újabb ötletekkel,
a ako ipak: i otrovao sam,
vagy ha mégis: mérgeztem is,
s mojom krvlju koja je pod palošem iscurila,
s véremből, mely a pallos alatt kifolyt,
demoni su se rodili i dve device ugušili.
démonok sarjadtak, s elevenen fojtottak meg két szüzet.
Jok, to ne bi poverovali.
Á, ezt úgysem hinnék el.
Ili ipak?
Vagy mégis?