Izbili su iz njihovih uskih

Kitörtek szűkké vált

Vapnenih pećina –

Mészkőbarlangjaikból –

Oživeli, beli

Megelevenedett, fehér

Stalagmiti kljunove

Cseppkövek, és éhesen

Izgladnelo otvaraju.

Tátogni kezdenek.

Njih od sveta

Most már semmi sincs köztük,

Više ništa ne odvaja – večna glad

És a világ között – hozzáköti

Ih povezuje.

Őket az örökös éhség.

Pupčanik im je otac

Apjuk a köldökzsinór,

Preko kojeg hrana

Amin keresztül az élelem

Stiže.

Érkezik.

Presećiće

Saját csőrükkel

Vlastitim kljunovima

Vágják majd el,

Kad izlete i neće

Ha kirepülnek, és nem lesz

Im više trebati.

Rá többé szükségük.