Pa kažem i kažem i kažem:

Pedig mondom és mondom és mondom:

u isušenom koritu reke, tu, unutra,

kiszáradt folyóágyban, itt, belül,

nema brzaka. Kao do đavola jedno

nincsen sodrás. Mint egy rontom-bontom

truplo u vodi: nadme se, ne tone.

vízihulla: felpuffad, nem merül.

I šta još? Usne su sašivene.

És még? Összevarrva a szájszélek.

Postojanje je svilena materija, a predmet

Selyem-anyag a lét; egy széthasadt

pocepana košulja. Priče nema. Već se bojim.

ing a tárgy. Nincs történet. Már félek.

Već se otvara i širi se. Konačno čitanje.

Már nyílik és tágul. Végolvasat.