Milijuni

Millió

i bog zna koliko

s isten tudja hány

sitninih svetova kruže

apró világ kering

kičice pršine lebde,

pamacsnyi por libeg,

nezgrapna kočija ih digla,

mokány szekér habarta,

krivi se točak,

dülöngél a kerék,

a na njoj gazda

s a gazda rajta

i svaki svet

na moj

és mindenik világ

oznojen dlan seda,

izzadt

svetlo sunca nas prati

kezemre ül,

dok konj tetura

a nap lesüt reánk

i osovina zaškripi,

míg botorkál a ló,

batrga se cesta,

a tengely is nyikordul,

izvrne se predeo

elvánszorog az út,

nasmejana svetlost,

s a táj kifordul

teret mog dlana

u plesu sazreva,

mosolygó fényesség,

život je tako pohotan!...

tenyerem terhe

prostire se seno, nad nezgrapnom

táncolva érik,

kočijom već veče miriše,

s az élet oly falánk!...

dobar je to čadar, ispod njega

terül a széna, illatozik már

ispruži se telo čoveka, marve

mokány szekér felett az este,

milijuni

jó sátor ez, és elterül

i bog zan koliko

alatta ember, állat teste

svetova bira sebi zvezdu

hrani se konj, gazda nebo promatra,

millió s

taj je pao, onaj drugi je sigurniji,

isten tudja hány

slegle su kičice prašine, igra im je san

világ néz csillagot magának

i da su sretne samo ja verujem

majszol a ló, gazdája égre bámul,

taj je pao

az ott lehullt, a másik biztosabb,

boljeg ne nalaze.

a porszemek elültek, álmuk csupa játék,

s csak én hiszem, hogy boldogak

az ott lehullt,

és jobbat nem találnak.