Novorođenče ispred tebe zvono slave

A dicsőség hírharangját kongatom előtted

udaram

újszülött gyermek

neka zvuk metala objavljuje na zemlju si stigao

érc szava zengje, hogy megjöttél e földre

samotno nenaoružano ipak

egyedül és fegyvertelenül s mégis

u srcu sa obećanom pobedom

a győzelem ígéretével szívedben

i već čujem pesmu koja

s én már hallom is a dalt, amely

će se jednom iz tvog plačnog usta odjekivati.

felharsan egykor síró ajkaid közül.

Podne je na livadi koračam gde

Dél van és kint járok a mezőn, ahol

marljivi seljaci zemlju obrađuju,

szorgalmas parasztok dolgoznak a földdel

očevi i majke koji su među belim,

apák és anyák, akik éppen olyan kicsinyek és

na mleko mirišljavim jastucima baš tako

tehetetlenek voltak, amilyen te vagy most

maleni i bespomoćni bili kao što si ti sada

tejszagú, fehér párnáid között

i kad bi ih na vedrom sunčanom sjaju

s ha látnád őket a derűs napsütésben

u vinogradima, na cvećem obraslim livadama video

a szőlőkben, virággal behintett réteken

među njima bi tapkao da se zahvališ

közéjük tipegnél, hogy köszönetet mondj

za osmeh umornih pogleda i za ono svesrdno

fáradt tekintetük mosolyáért és azért az önfeledt

grljenje u kojem ti je sićušan život začet.

ölelésért, melyben csöppnyi életed fogamzott.

Ti još samo spavaš i u snovima besciljno skitaš

Te még csak alszol és céltalan barangolsz álmaidban

koji put ruke dižeš i na tvojim prstićima

olykor felemeled a kezed és tíz kicsi ujjadon

između zidova deset sjajnih zvezda blista

tíz fényes csillag tündököl szét a falak között

i ako kat-kad u bolan, stran svet krikneš

s ha olykor belekiáltasz a fájó, idegen világba

u tvom glasu fanfari strašnog suda se oglašavaju.

hangodban megzendülnek a végítélet harsonái.

Na livadi hodam, u ogledalu potoka se pogledam

Járom a mezőt, megtekintem magam a patak tükrében

i dok na tebe mislim, više ni ne znam

s miközben rád gondolok, már nem is tudom

na dnu kolevke dal ti cvetaš ili u srcu sa sedam bodeža,

te virulsz-e a bölcső fenekén vagy ott is én vergődöm

sedam puta na smrt osuđeno tamo se ja otimam

hét tőrrel a szívemben, hétszer halálra ítélten

ipak sa vedrim osmehom jer su me poljupcem dodirnuli

mégis vidám mosollyal az ajkamon, melyet csókkal illetnek

i užarenim bojama nade kite.

s a reménység parázs színei díszítenek.