Iz suštih suprotnosti je priroda:

A természet csupa ellentét:

Dnevna svetlost i noćna tama,

Nappali fény és éji sötét,

Cvećem posute livade i gola brda,

Kopár hegyek és virágos völgyek,

Pored ogromnog hrasta sitna trava.

Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.

Sumoran sever i  raspevan jug,

A komor észak és a dalos dél,

Sparno leto i ledena zima,

A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.

Poredak, darmar,

A chaos, a rend,

Graja i tišina,

A zaj és a csend,

Zemlja i nebeska pučina,

A föld és az ég,

Početak i kraj.

A kezdet és a vég.

Proturečna je i povest,

És ellentmondás a történelem.

Rodoljublje i pojedinačni interes,

Egyéni érdek és honszerelem,

Ujedinjenje i borba,

Viszálykodás és tömörülés,

Ubistvo u ime Boga,

Az Isten nevében emberölés,

Uspon i slomljena karijera,

Felszökő pálya és letört vonal,

Prekinuta nit, složena zavera.

Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.

Sluga, gospodar,

A szolga, az úr,

Englez, Transval,

Az angol, a búr,

Sužanj, stražar,

A tömlöc, az őr,

Mir i megdan.

A béke, a tőr.

I samo brda i doline i samo krajnosti,

És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,

Ljudske duše, ljudi u stvarnosti.

Az emberi lélek, az emberi élet.

Smiren razum, plamteća čula ,

Lobogó érzések, lehiggadt ész,

Nadahmuti planovi i drhtava ruka.

Feszülő tervek és remegő kéz.

Reč i akcija,

A tett és a szó,

Zao i dobričina,

A rossz és a jó,

Čitav i sakat,

A csonka, az ép,

Lep i ražan.

A rút és a szép.

Jedino što gospodari tim krajnostima

S a számtalan végletnek egy az ura

Je sveobuhvatna harmonija.

Világot átfogó harmónia.

Budimpešta, oktobar 1937.