Kao podsetnika, da ne bi zaboravio,

Mementóként, hogy ne feledjem,

na zid razapetog na mene

nekifeszítve a szoba falának,

si bacala sečiva tvojih reči:

szavad pengéit körémdobáltad:

„ – Pazi,

„– Idefigyelj,

ti si bolji

te jobb vagy,

no što čovek

mint amilyen

oupšte

az ember

može

egyáltalán

biti!”

lehet!”

A ja kao osramoćenik

S én, mint aki megszégyenül,

koji se ipak ne pomera,

de mégse rezdülve belül,

šta bi mogao ponovo reći?

mit is mondhattam volna újra?

Da mi je spas,

Hogy megmenekülésem,

opkoljena nepovređenost

körüldobált épségem

čist privid.

csupa látszat.

Nisam ja postao bolji,

Nem én lettem különb,

strah koja noževe baca,

a késdobáló félelem,

svet je postao gori.

a világ lett silányabb.

Šta bi mogao reći?

Mit mondhatnék?

Naposletku

Végtére is

zajedno s vama propadam.

veletek együtt bukom el.

Ni milost, ni vera ne štiti.

Nem véd se irgalom, se hit.

Pa ni sin Božji nije mogao

Hisz még az Isten fia se tudta

izbaviti grehove vernosti.

megváltani a hűség bűneit.