Livadu smo zajedno prešli voleli smo se

Együtt mentünk át a réten és szerettük egymást

teturali i pevali kao oni koji su od vina sna nakresani.

tántorogtunk és énekeltünk, mint akik az álom borától részegek.

Tako je predodređeno mislio sam pakosno i predao se

Így rendeltetett, gondoltam kajánul és átadtam magam a

trenutku koji je oko nas užareno sjao

pillanatnak, amely tüzesen ragyogott körülöttünk

užarenije od sunca koje je na rubu oblaka stajalo

tüzesebben, mint a nap, ahogy a felhők szegélyén állott

i cveće na livadi tekućim zlatom optočilo.

és folyó arannyal öntözte a mező virágait.

Kasnije sam osećao da za nama u dalekom gradu

Később éreztem, hogy a távoli városban

jedan prozor se otvara, koju smo napustili plače

egy ablak nyílik ki utánunk, sír akit elhagytunk

i njene suze naše korake koče. Nisam govorio

s a könnyei akadályozzák lépteinket. Nem beszéltem

ali kad smo u hladu padine brežuljka prilegli

de mikor a domboldal árnyékába heveredtünk

i svoje srce pokazao svi su mogli videti

felmutattam a szívem és mindenki láthatta

strahom i molitvom je ispunjen.

tele van félelemmel és könyörgéssel.