U spomen Josifa Brodskog i Ištvana Bake

Joszif Brodszkij és Baka István emlékére

I

Nobelovac sa mačkom

I

(Povodom portreta Josifa Brodskog)

Priznanje si dobio,

Nobel-díjas, macskával

ali mnoštvo rana

(Joszif Brodszkij portréjára)

preživele žuljeve

tvojih dlanova ponovo

Megkaptad a díjat,

ne baršun časti obavija, ne;

de annyi sebet látott

samo ta mala mačka

szegény tenyered

koju si na štokholmskoj slici

kérgét nem a hírnév

otužno milovao,

bársonyozta újra be, nem;

u krilo tvojih prstiju

csak az a stockholmi képeden

poput Murjonke se uvukla,

szomorú arccal dajkált

(kao da je ruska mačka,

kicsi macska,

sasvim takva!)

aki ujjaid öblébe

velim jedino ona je

Murjonka-módra símult,

mogla biti tvoja sudba,

(mintha orosz cica volna,

tamo u hladnim, hlapljivim,

egészen olyan!)

frakom kićenim danima slave.

mondom, ő egyedül

II

lehetett a te sorsosod,

Poslednja poruka Dide

ott, a hideg, frakkos diadal

„Lavinija već pored mene spava,

illékony napjaiban.

sa tvrđim mišićima od tebe je mlađa,

ali vatra koja iz mesa oltar čara

II

u njoj plamtila nije nikada.“

Ištvan Baka: Enej i Didona

Dido utolsó üzenete

Vidim, Lavinija ti je već dosadila

i svaka tvoja ćelija mene,

„Mellettem alszik már Lavínia,

Didonu zove.

keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál,

Mene, koja nisam više

de a tűz, amely a húsból oltárt

ždrebe prve trave, ali sam

varázsol, benne nem lángolt soha.”

prispeće

Baka István: Aeneas és Dido

i jesam rastanak,

ja sam ta koja je tako volela

Látom, eluntad már Lavíniát,

sina Troje

és minden sejted értem,

da mu slanom vodom izgrizle krasne oči

Didóért kiált.

i iz daljine će namučiti saznanje

Értem, ki nem vagyok már

da me videti nikad više neće.

Plače ispod mene lomača,

elsőfű csikó, de vagyok

ti, ljubavi moja, sa mom izgaraš.

a megérkezés,

Makar ti telo ostaje, sa mnom izgaraš;

s vagyok a búcsúzás,

jesi vlastita prazna, hladna ljuska.

vagyok, ki úgy szerettem

III

Elegija za Josifa Brodskog

Trójának fiát,

„Džon Don je zaspao. Spava i pesma,

hogy sósvíz-marta szépséges szemét

Slika, ritam. Nit se užari, niti tutnji,

távolból is meggyötri még,

Sve se stiša...”

ha látni többé nem fog engem.

Josif Brodski: Velika elegija za Džon Dona

Josif Brodski je zaspao.

A máglya sír alattam,

Kolevka mu je vetrom grizen grad sa dva naziva,

te velem égsz, szerelmem.

Neva izrugivana kćerka

Te velem égsz, bár tested itt marad;

a grobnica valovima grizen presto vladara.

önmagad üres, hideg héja vagy.

Lutanjima probodenim čipkastim srcem

(poput venecijanskih rešetaka krasnim srcem!)

III

svet je – na brzinu – napustio,

ali eto, dva anđela-pesnikinje, Ana i Marina

Elégia Joszif Brodszkijért

su ga odmah počele dadiljati, preko, tamo.

(Da, ruski je njihov anđeoski jezik!)

„John Donne aludni tért. Alszik a vers,

Pa stigao je i njegov brat pesnik Odn

Kép, ritmus. Fel sem izzik, meg se dobban,

u ruci neboplavu encian-utehu donevši.

Mind elcsitulva…”

Na kraju Rilke je došao

Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért

da na predelima Hada od čemera prerano

(Gergely Ágnes fordítása)

istrošenog stvorenja dostojno pozdravi.

(Ako on govori, takođe i Nemac anđeosku,

Joszif Brodszkij aludni tért.

mekanu dikciju koristi!)

bölcsője szélmarta, kétnevű város,

Josif Brodski je zaspao.

a Néva megcsúfolt leánya,

Ali su ga preko četvorica budili,

nyughelye habmarta dózsei székhely.

učili ga da smrt zaboravi

i da od njih dobro vaskrsnuće uči.

Vándorlások-lyuggatta csipke-szívvel

Josif Brodski je zaspao.

(gyönyörű szívvel, akár a velencei rácsok!)

Ali ga pusto grlo groba nije progutao,

hagyta el – gyorsan – a világot,

jer su ga oni čekali, četvorica.

de ím, két poétanő-angyal, Anna, s Marina

Četvorica koje je – on, učenik – tu, na zemlji

kezdte rögvest dajkálni, túlnan, ott,

verno-nevernički, sa krasnim i isključivim

(Igen, ajkukon angyalok nyelve az orosz!)

rečima toliko puta opovrgao.

Majd megjött költő-bátyja, Auden,

s kezében égszínkék encián-vigaszt hozott.

Legvégül Rilke érkezett,

Pityer élettől korán megkopott szülöttét

Hádész tájain hogy illőn köszöntse.

(Ha ő beszél, a német ugyancsak angyalos,

lágy dikcióba vált!)

Joszif Brodszkij aludni tért.

De ébresztgették négyen odaát,

tanítgatván, hogy feledjen halált,

tanuljon tőlük jó feltámadást.

Joszif Brodszkij aludni tért.

De nem nyelte be kopár sír-torok,

mert ők fogadták, négyen.

Négyen, kiket – neveltjük,ő – e földi létbe,

hívőn-hitetlenül, szépséges és konok

szavakkal annyiszor visszavont.