Čvrstom rukom odreši sa mene

A kívánságot, a törekvést

žudnju, čežnju.

kemény kézzel oldozd le rólam.

Moju žurnu težnju

Fullaszd meg a hideg homokban

u hladan pesak uguši.

sürgős igyekezetemet.

Cesta na blatnjavoj obali

Hiszen sehová nem vezet

ama baš nigde ne vodi.

az út a sáros partszegélyen.

Pomozi da budem neprimetna.

Primi k Sebi moje oči

Segíts megülnöm észrevétlen.

nek ne vidim na što bi mogli

Vedd Magadhoz a szememet,

zagristi, nek ne poželim

ne láthassam, amire éhes

formu, svirku. Nek ne osmelim

lehet a látás, ne akarjak

slast trenutka okusiti.

formát, zenét. A pillanatnak

Nauči me nehaj podneti

mézéből ne próbáljak inni.

a nadu u pokretu ne čekati.

Jer ljubav je nepomična,

Tanítsd meg a közönyt kibírni,

pokretu je samo razlog, svrha

s reményt nem várni mozdulatban.

i bezvremena, bez nastojanja.

Mert a szeretet mozdulatlan,

Dok reč sečivom para.

csak oka, célja mozdulatnak,

Jer sam u plamtećim gradovima živela

s időtlen, vágy nélkül való.

i preko vatrenih zidova prešla.

Míg késsel hasogat a szó.

Nek sad ne tražim ni utočište,

omogući da Te ne oslovim.

Mert éltem égő városokban,

Nek tvoj dlan ne bude sklonište,

s a tűzfalakon átjutottam.

u tvoju nežnost nisam imala poverenje.

Ne kérjek most sem menedéket,

Budi svirep, tek ostavi me samu.

add, hogy ne szólítsalak Téged.

I ako sam tvojim iskušenjima odgovarala,

Meg ne lapuljak a kezedben:

onda ostavi za mene jednu praznu tačku

gyöngédségedben sosem hittem.

u tvom vetrom presvođenom belom prostranstvu.

Csak hagyj magamra, légy kegyetlen.

S ha próbáidnak megfeleltem,

akkor szoríts nekem helyet

széllel ívelt fehér teredben.