Andrašu

Andrásnak

Kao bolnim mišićima trošnih,

Sajgó izmú, kikopott,

opakih kanapa

gonosz madzagok

drmusana ropkinja

rabjaként rángatott

komičarka sam od kartona,

kartonpapír bohóc vagyok,

izvan vrata, napolju.

ajtónkon kívül, odakint.

Ali opet i opet

De újra, s újra

prebol me čeka,

gyógyulás vár,

u jedinoj ruci,

egyetlen kézben,

u tvojoj ruci.

a te kezedben.

Tiha ispovest je to.

Kevés szavú kis vallomás ez.

Prema našoj prostoj reguli.

A mi puritán regulánk szerint.