Kao klinac verovao sam sve je jestivo, još i travu, dapače i muhu jeo,

Srácként azt hittem, minden ennivaló, még füvet, sőt legyet is ettem,

al se sa mnom što-šta desilo i da ne mogu sve voleti, razumeo.

de történt velem egy s más és rájöttem, hogy nem lehet mindent szeretnem.

Kao deran verovao sam, sreća je beskonačno razvučena testa,

danas već znam, tek je biber: pregrizeš, suziš, ostaješ bez teksta.

Kamaszként azt hittem, a boldogság végtelen hosszú makaróni,

Na plavom nebu bucmast mesec šetao, o večnoj ljubavi svojoj sanjario,

ma már tudom, hogy bors csak: ráharapsz, könnyezel, nem bírsz szólni.

al tad me uhvatila za ruku jedna teta i zasramljeno s njom krenuo.

Video sam i čarobnije lebdeti ali probiranje je zaista sramotno –

Kék égen sétált a pufók hold, az örök szerelmen merengtem,

uvek sam pomno pazio da ružne ne bi uvredio.

de akkor egy néni kézenfogott és én pirongva velementem.

Kasnije sam verovao, dobra je igra ako stvorim nešto iz ništa,

u međuvremenu neki su me dobrano prešli i pretvoreno je u ništa.

Láttam libegni gyönyörűbbeket is, de válogatni igazán szégyen —

Imao sam nekoliko čunih trenutaka, kad brže-bolje čekala me je morija.

mindig gondosan ügyeltem arra, hogy a csúnyákat meg ne sértsem.

Sa smrt sam slepu partiju šaha igrao, prekinuta je partija.

Később azt hittem, jó játék, ha a semmiből valamit teremtek,

közben a valamik kifogtak rajtam és ravaszul semmivé lettek.

Volt néhány meglepő percem, amikor hipp-hopp meg akartam halni.

Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk, függőben maradt a parti.