Jakoška plače oči Jakoške na briljantnom točku se vrte

Jakoska sír Jakoskának gyémánt keréken forognak a szemei

o gledajte samo od tuge i naši tanjuri su se na zid popeli

ó nézzétek csak tányérjaink is falra másztak szomorúságukban

i ružičastim dlanovima pokrivaju poglede zaljubljenih

s rózsás tenyerükkel most eltakarják a szerelmesek kilátásait

ola pa ola ola

ové hát ové ové

svugde tako silaze zavese i ko je banku udario taj će u svakom slučaju i žabu progutati

a függönyök így szaladnak le mindenütt s aki megütötte a bankot az okvetlen a békát is lenyeli

ja nisam niko ti nisi niko

én nem vagyok senki te nem vagy senki

on takođe nije neko

ő szintén nem valaki

muve iz svih krajeva prema pečenju uboge gazdarice kreću

a legyek hetedhét-országból a szegényasszony pecsenyéje felé vándorolnak

ali uboga gazdarica samo Jakošku grdi i trnovi na njenim prstima procvetali

de a szegényasszony azért csak Jakoskára morog s ujjain kivirágzanak a tövisek

verujte siromašni ne mogu se zadovoljiti samo sa suzama Jakoške siromašnima sveta sudbina nije zbog neimaštine prokleta nego zbog toga jer slično bogatašima bog ih je sa isto tolikim želucem blagoslovio

higyjétek el a szegények nem is elégedhetnek meg Jakoska könnyeivel a világ szegényeinek nem kenyértelenségük miatt átkozott a sorsuk, hanem mert a gazdagokéhoz hasonló nagy gyomorral áldotta meg őket az isten

upitajte samo na knjige smrdljive govornike ali papigama se nemojte obratiti

kérdezzétek meg csak a könyvbüdös szónokokat de ne forduljatok a papagájokhoz

Tristan Cara je godinama pre napisao: ptice na glave građana kakaju

Tristán Tzara már évek előtt megírta: a madarak kakálnak a polgárok fejére

uostalom samo pesnici mogu govoriti o istini

különben is csak a költők mondhatják ki az igazságot

ja sam u rodu s pesnicima

én rokonuk vagyok a költőknek

ali istovremeno sam i ašov i dizalica

de egyidőben ásó és emelődaru is vagyok

i sad pogledajte oči Jakoške u mojim očima ona je lepa mlada devojka koju je njen dragan ostavio

s most nézzétek meg Jakoska szemeit a szemeimben ő egy szép fiatal lány akit elhagyott a kedvese

ja sam samo bezgraničan krik

én csak a végtelen kiáltás vagyok

a ko ste vi

de kik vagytok ti

22 avgust 1921

1921 augusztus 22

znate li da su juče iz vaših smetenih usta zajedno sa zubima i nadu izbili

tudjátok-e hogy málészátokból tegnap fogaitokkal együtt kiütötték a jóreményt

znate li da su vas juče zvezde razbaštinili da i ja pljujem na vas i da i u vašim želucima umesto nekakve poštene gladi samo otrcani uvodni članci škripe

tudjátok-e hogy a csillagok kitagadtak benneteket s hogy én is köpök rátok s hogy a ti gyomrotokban is holmi becsületes éhség helyett csak ócska vezércikkek csikorognak

ipak

és mégis

LJUDI

EMBEREK

o o

ó ó

mi smo užasno jednaki

mi egyek vagyunk rettenetesen