Ispred kapije stojim u sutonu ispred kapije zaboravljene kuće

Kapu előtt állok az elfelejtett ház kapuja előtt az alkonyatban

evo deteta ko je bošćom na leđima napustilo ovaj kraj

íme a gyermek ki batyuval a hátán elvándorolt e tájról

draganu još nije imao pa tek je nikao a njegovi bespomoćni roditelji u senci Gospoda venuli

kedvese még nem volt hiszen alig látszott ki a földből s a szülői gyámoltalan emberek a Nagyisten árnyékában hervadoztak

još se seća oca kako je usred tržnice u ustima s ugašenim cigarom stajao i čekao da ga zvona Svevišnjeg u osvitu rosom prekriju

emlékszik még apjára amint kialudt szivarral a fogai között ott állt a piactéren s várta hogy hajnalonként ráharmatozzanak az Úr harangjai

i seća se majke koja je ispred velikih korita tiho plakala a u teškim parama koji put su se anđeli pojavili

s emlékszik az anyjára ki ott sírdogált a nagy teknők előtt s a nehéz gőzökben néha megjelentek az angyalok

u čistim košuljama smokvu urmu i trešnju doneli i debelim prstićima kosu iz očiju klonule pralje uklonili

fügét datolyát és cseresznyét hoztak tiszta ingecskéjükben s kövér kezecskéjükkel elsimították a mosónő szeméből a hajakat

dete ispred kapije stoji i svega se seća

a gyermek itt áll a kapu előtt és mindenre emlékszik

muškaraca i žena životinja ispred obora i cveća kako rascvetaju i u vetru tiho pevaju

a férfiakra és asszonyokra az állatokra az aklok előtt s a virágokra amint kinyílnak és halkan énekelnek a szélben

sad je već ozbiljan odrastao čovek iznurenim očima stoji tu i bošću nehajno odbacio

komoly nagy ember ő már itt áll most fáradtak a szemei s a tarisznyáját unottan elvetette magától

kaže čašu vode mi dajte krišku hleba mi ponudite

adjatok egy pohár vizet mondja kínáljatok meg egy harapás kenyérrel

čuje svoj glas i vidi da od njegovog glasa niko se ne budi

hallja a szavait vár s látja hogy senki sem ébred föl a hangjától

vodu i hleba kaže opet žedan sam i gladan

vizet és kenyeret mondja újra szomjas vagyok és éhes vagyok

osećam sad svako mene gleda

érzem most mindenki rámnéz

ali niko me ne vidi

de senki sem lát engem

suton je

alkonyodik

s drveća žuti listovi padaju.

a fák sárgán hullatják leveleiket.