Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este

Za tobom lutam kad čitavo veče jednu ženu pratim

és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak

zbog tebe besposličarim u brljavim stubištima

arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.

čekajući da ćeš vrata Ti otvoriti, Ti nigde postojećo.

Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,

I ovi stihovi, koje dandanas govorim,

esetlenül és remélnytelenül várnak Rád.

nezgrapno i beznadežno Tebe čekaju.

Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,

O ne bojim se od žena, poznajem ih i zgodomice u usta ljubim,

de aztán újra csak egész este követek valakit

ali potom čitavo veče pratim neku

aki a sarkon visszapillant

koja se na uglu osvrnula

és újra látom nem Te vagy.

i ponovo vidim nisi Ti.

Ma is a másik utcában ring a szoknyád

I danas ti se suknja u drugoj ulici ljulja

és én meggyújtva villanyom

upalim svetlo

sokáig nézem az alvó lányt

dugo promatram snivajuću devojku

aki feljött este

koja mi se navratila

hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek

pa i ona traži nekoga kao ja kad neku ženu pratim

mert ismerős, ahogy hajába túr a szél

jer mi je poznato kako s njenom kosom vetar poigrava

és feketén széjjelteríti vállain

i na njenim ramnenim crno razastira

Az álmaim.

Moje snove.