Meghalni mindig ráér az ember.
Umreti uvek ima vremena.
Pre bi veš trebalo isprati.
Előbb a szennyest kéne kimosni.
Ovako prljavo, lepljivo
Ilyen piszkosan, ragacsosan
nije pristojno pred crve ići.
nem illik menni a pondrók elébe.
Trebalo bi nekakav nov dezinficijens.
Željan sam tmuljenih i filtriranih
Valami új fertőtlenítő kéne.
sokova devetnajstog stoleća:
hiperrevolucionaran san.
A tizenkilencedik század
Na nepopljuvana ogledala
párolt és szűrt nedűire vágyom:
okrugle i čiste istine.
hiperforradalmi álom.
Isprepleteni su telegrafske žice sveta,
Kerek és tiszta igazságnak
kablovi su se spojili,
be nem köpdösött tükreire.
bilijoni reči Babela
u vasioni se nepristojno gomilaju,
A világ sürgönydrótjai összegabalyodtak,
svako drukčijim jezikom priča,
kábelei egymásba csavarodtak,
svako drukčijim jezikom sluša,
szavak bábeli billiói
drukčiji jezik shvata, u drugoj ravnini živi,
illetlenül tolakodnak az űrben,
drugačiju ništa prikriva,
mindenki más nyelven beszél,
bilijoni slika prave kolutove,
mindenki más nyelven hallgat,
gola dunjasta guza plesačice
más nyelvet ért meg, más síkban él,
sa lobanjom komesara se sudara,
másfajta semmit takargat,
pojavljuje se reklama šminke,
képek billiói bukfenceznek,
svet je vizijama
pucér táncosnő birsalma-feneke
dupke pun.
népvezéri kobakkal koccan össze,
Između njih golem uzdah zračnog mehura.
ajakrúzs-reklám csusszan közbe,
Izmešao se skaradan sa skaradnim,
a világ színültig tele
izmešao se sjajan sa sjajnim,
vízióval.
skaradan sjajnom udvara,
sjajan sa skaradnim se ženi,
Közöttük tengernyi légbuborék-sóhaj.
na dnu haosa poput geometrije sjaji red,
red već u nastanku haos stvara,
Az ocsmány az ocsmánnyal összekeveredett,
utonuti i pametnjakoviću je čudesno,
a pompás a pompással összeverekedett,
za tren zaboraviti da ima šta da se prizna
az ocsmány a pompásnak teszi a szépet,
– umreti uvek ima vremena –
a pompás az ocsmánnyal frigyrelépett,
(raspeće, električna stolica, kolac,
a káosz mélyén mint a mértan ragyog a rend,
lomača, konjski rep, metak, giljotina,
a rend már megvalósulóban káoszt teremt,
arena, tigrovi, mravi, kamenovanje, vešala,
belesüppedni még okos fickónak is csudajó,
smrt glađu, tračnice...)
elfeledni egy percre, hogy van vallanivaló
Umreti uvek ima vremena.
— meghalni mindig ráér az ember —
Pre treba ženu grliti
(keresztfa, villamosszék, karó,
(dokle god je moguće, zaljubljeno)
máglya, lófarok, golyó, nyaktiló,
i potomke stvarati – zar ne? –
aréna, tigrisek, hangyák, kövezés, bitó,
koji će jednom našom stazom krenuti.
éhhalál, vasúti sín ek...)
Istinu treba im lagati,
da se poput balona napune,
Meghalni mindig ráér az ember.
dok dan pre uzleta ne budu u njih
Előbb meg kell ölelgetni az asszonyt,
ekseri istine zabodeni.
(ameddig lehet, szerelemmel),
„Ti glasni petao đubrišta, još
s utódokat nemzeni — ugyebár? —
ću te i od one
akik nyomunkba lépnek egyszer.
preostale radosti lišiti
Igazságot kell hazudni nekik,
da se od drugih boljim osećaš.
hogy teljenek meg, minit a luftballon,
Ako mnoštvo svojih sivih grešaka nabrajaš,
míg beléjük nem bökik a valóság szögeit
ni to ne zaboravi
a fölszállás előtti napon.
da u svojoj obmani nemaš sistema.
Ali je gvožđe vodenog rezervoara WC-a čvrst,
„Te trágyadomb harsány kakasa, még
i kanap se nađe...“
attól a kis maradék
Umreti uvek ima vremena.
örömödtől is megfosztalak,
Još se uzdam u daleku budućnost,
hogy másoknál különbnek érezd magad.
– idejna slamka davljenika –
Ha számbaveszed sok szürke hibád,
u nekoliko svojih prijatelja,
azt se feledd el,
u jednu staru i mladu ženu
hogy önáltatásodban nincs rendszer.
i u nekoliko pokojnika.
De a WC víztartályvasa szilárd,
Samo da im imena ne nabrajam.
spárgád is akad ...”
Odbacio svoju bošću kod njihovih grobova,
i jer sam se iz borbe iskrzao,
Meghalni mindig ráér az ember.
mada bi još snagu imao, verujem,
nalaktim se uz nihove uspomene
Még bízom a messzi jövőben
i nemo slušam njihovu večnu
— a fuldokló eszmei szalmaszála —
diskusiju sa beskrajem,
egy-két barátban körülöttem,
sa sobom nosim njihova lica.
egy idős és egy fiatal nőben,
Umreti uvek ima vremena.
s néhány halottban.
Umreti uvek se može,
ako se hoće. To da.
Csak nevüket ki ne mondjam.
Batyumat sírjuknál ledobtam,
s mivel a harcokból kikoptam,
bár erőm még volna, azt hiszem,
emlékükhöz könyökölök,
és némán hallgatom örök
vitájukat a végtelennel,
arcukat magammal viszem.
Meghalni mindig ráér az ember.
Meghalni mindig tud az ember,
ha nagyon akar. Azt igen.