zsendül bennem

klija u meni

a gyanú, miszerint a

sumnja prema kojoj

látszat segítségével

pomoću utvare

becsaptam magam, hetvenhárom évig

sam sebe prevario, sedamdesettri godine

úgy éltem, mintha

živeo tako kao

nem érnék soha véget.

da sam beskonačan.

Újabban mellém szegődött

Nedavno tokom jedne garave noći

koromfekete éjben

pridružila mi se

Leukémia asszony,

gospođa Leukemija,

neve után ítélve

sudeći prema imenu

görög szépség,

Grčka lepotica,

lantot pengető múzsaféleségnek

zamislio nju kao nekakvu

képzelem el,

muzu koja na lauti svira,

ki fehér lepelbe bújtatja megejtő

koja belom skutom skriva

tagjait, barna haja

čarobne udove, njene lokne

a hátára omlik -

na leđa padaju –

a másik neve is szép,

i drugo njeno ime je lepo,

megnyerő hangzású, “Heveny”,

očaravajući zvuči, „Akutna“,

ízt, csínt, tüzet ad

klasičnoj milozvučnoj ženskoj pomami

a klasszikus zengésű női csábításnak –

ukus, okus, vatru daruje –

újabban liaisonom van

u zadnje vreme u garnoj noći

a koromfekete éjben

u tajnoj ljubavnoj vezi sam

Leukémia Hevennyel,

sa Leukemijom Akutnom

és nászunk gyümölcse ezúttal bennem érik.

i plod naše ljubavi ovog puta neće sazreti.

Új, lázas helyzet ez, mely

Nova, grozničava situacija je na koju

most még megszokhatatlan,

se za sada ne mogu naviknuti,

mint újdonság, sokat ígérő,

kao novina mnogo obećava,

mint távlat – miféle távlat?

kao budućnost – kakva budućnost?

Hisz éppen a táv került

Ta upravo je perspektiva stigla

a kétely kereszttüzébe –

u unakrsnu vatru sumnje –

mint távlat csupa forró

kao perspektiva samo je vruća

feszültség és jeges

napetost i ledena

reménytelenség, mely tán

beznadežnost koja možda

újdonsággal kecsegtet –

sa novinom mami –

De miféle újdonsággal?

Ali sa kakvom novinom?

Fennakadok e kérdés

Zapinjem na čengelu tog

kampóján, kapálódzom,

pitanja, koprcam se,

leszakadok róla,

otkidam se,

futok a frizsiderhez

trčim do frižidera

kikapom belőle

zgrabim

a fokhagymás disznósajtot,

belim lukom namazanu švarglu,

Leukémia, drága,

Leukemijo draga

ne bánkódj, amiért

ne tuguj zbog toga

az új szenzációkat

što nove senzacije

– ameddig tehetem még –

– dokle god sam u mogućnosti –

elegyítem a régi

sa starim neiskvaranim

romlatlan örömökkel –

radostima mešam –

minden más tekintetben

u svakom slučaju

tiéd az utolsó szó.

zadnja reč je tvoja.