E vasfekete szerb éjszakán

U toj gvozdenocrnoj srpskoj noći

mint a dolgok rejtett tulajdonságai

kao skrivene osobine stvari

(hegyből távoli ágyúszó, csordába

(sa brda dalek topot topova, samoća

taposott emberekből a magány)

iz pogaženih čopora ljudi)

úgy kezd a sötétből, oly természetesen

tako počinje iz tame, sasvim prirodno

tegnapi arcod világítani.

tvoje jučerašnje lice sjati.

(Bor, 1944.)

(Bor, 1944)