Már nem érdekel a láng, a lobogás,

Više mi ne znači plam, buktanje,

csak az a fény, mely pólyál, melegít,

tek ona svetlost, što optoči, ugreje,

csak az a Nap, mely világít: anyás.

tek Sunce. što obasja: majka je.

Visszaadja sugarát, melleit.

Zrake prinosi, dojke daruje.

Nem érdekel a tüzek tüze sem.

Hamuvá roskaszt, hamvamba visszaás.

Ni vatra vatre mi ne znači ništa.

Bekormozódó életüvegemen

U pepeo se kruni, ukopa u moj pepeo.

nézem, mint málló napfogyatkozást,

Kroz čađavo staklo svog života

messzi magam: ahogy tolul, tolul

gledam, kao pomračenje sunca osulo,

elém, körülem egy feketeség,

elfed előlem, s azt súgja botorul:

dalekog sebe: kako predamnom, okolo

kivilágosodsz, kivirulsz, ha égsz.

gomila se, gomila jedno crnilo,

zaklanja me ispred sebe i šapuće blesavo:

osvetlićeš se, procvetaćeš, ako budeš goreo.