hiába lépsz be az álmok ketrecébe

zalud stupiš u kavez snova

alakod szétfoncsorozódik

u ogledalima sveta duhova

tükreiben a szellemvilágnak

tvoj lik se raskomada

testjeidet

tela tvoja

se éjszaka

ni noću

se nappal

ni danju

nem látja senki

niko ne vidi

hiába formálod át alakod

svoj lik za svaku novu priliku

minden létező alkalomra

zalud formiraš ponovo

azt éred el csupán

samo postižeš

hogy az maradsz

da ostaneš taj

aminek

za koga

bár nem tudod miért

mada ne znaš zašto

nem akartál megszületni

roditi se nisi hteo