Az őzszemű lány
Devojka s očima srne
Ezer urnában szertehordva
U hiljadama urni raznešeno
mindenhol vannak hamvaink
naši ostaci svugde se nalaze
(Ismeretlen költőnő)
(Nepoznata pesnikinja)
Szerettem egy őz-szemű lányt,
Voleo sam devojku s očima srne,
a haja: dióbarna láng,
kosa: u plamenu kestenjasta,
medencéjén fény-gyerekek
na bedrima joj deca svetla
hancúroztak és visongáltak -
ganjali se i urlikali –
olyan volt, mint egy üdítő
bila je kao jedna sveža
pihentető, érett vasárnap.
odmarajuća, zrela nedelja.
Szerettem egy őz-szemű lányt,
Voleo sam devojku s očima srne,
a Tiergartenben fagylaltot ettünk,
u Tirgartenu sladoled lizali,
s a Kuznyeckij Moszton söröztünk,
na Mostu Kuznjecki pivo pijuckali,
sétáltunk a Cişmigiu-kertben
šetali u Kismigu-vrtu
és csókolóztunk és nevettünk,
i ljubili se i smejali
s a Svábhegyen, a kisded szélben
a na brdu Švaba u mlakom vetru
szomjas szemmel néztünk az eltűnt
žednim očima promatrali
felhők után -
isčezavanje oblaka –
új felhők jöttek,
stigli su novi oblaci,
az ég olyan lett, mint egy
pogled neba dobio
elborult tekintet,
izraz izbezumljenog,
és többé nem nevettünk.
i više nismo se smejali.
Szerettem egy őz-szemű lányt,
Voleo sam devojku s očima srne,
a haja: dióbarna láng,
kosa: u plamenu, kestenjasta,
még most is éget, ha a távol
još me uvek žari kad sa brežuljka
barna dombjairól felém int,
iz daljine mi maše,
és szól az akác illatából,
iz mirisa bagrema se javlja,
s zubog az idő, mint a vérünk.
i kao naša krv otiče vreme.
Szerettem egy őz-szemű lányt,
Voleo sam devojku s očima srne,
ki eltűnt, mint a szelíd felleg,
nestala je poput pitomog oblaka,
és én hiába szólítom,
i zalud nju prizivam
mert a felhők sosem felelnek,
jer oblak nikad ne odgovara,
hisz nem ismerik a szerelmet,
ta ljubav im je nepoznata
csak a szerelem érzi őket,
samo ljubav ih oseća
mint a vadászfegyvert megérzik
kao što hitronoge, hrabre srne
a virág-lábú, bátor őzek.
osećaju kad njih oružje vreba.
Szerettem egy őz-szemű lányt,
Voleo sam devojku s očima srne,
ki tovaillant, mint az őzek
kao srne isčezla je
- fák közt iramló barna láng -,
– međ drvećem žuran kestenjast plamen –
s én vártam, vártam, vártam, félszeg
a ja tromim strahom čekao, čekao,
félsszel, fürkésztem elborult
čekao, pomahnitalom voljom
kedvvel a halott, szomorú
promatrao mrtvu, tužnu
ösvényt -
stazu –
És érkezett egy urna,
I stigla je jedna urna
s benne egy maréknyi hamu.
u njoj šaka pepela.