Az ember jön és az ember elmegy

Dolazi čovek odlazi čovek

s én most ilyen emberről beszélek

i ja sad o takvom čoveku govorim

a barátról aki 53 esztendővel ezelőtt indult el felénk

o oprijatelju ko je pre 53 godine krenuo prema nama

53 évvel ezelőtt mikor mi még nem is éltünk elindult hogy találkozzon velünk

pre 53 godine kad se još nismo rodili krenuo da bi se sreo s nama

s most szörnyű bánatokkal és egy darabka ólommal a szívében örökre eltávozott tőlünk

sad sa groznim tugama i u srcu s komadićem olova zauvek nas je napustio

ha költő vagy szólj most mondom magamnak

ako si pesnik sad govori kažem sebi

s gyámoltalanul csak emlékezni tudok

ali mi samo beznadežno sećanje preostaje

a neve: OSVÁT ERNŐ

ime mu je: ERNE OŽVAT

termete: középmagas

visina: osrednja

szeme: fekete

oči: crne

haja: fehér

kosa: bela

ki volt Ő kérdezem s nem tudok feleletet adni a kérdésre

ko je bio On pitam se al odgovora ne znam

s ki tudná megmondani honnan jött és merre távozott

i ko bi mogao reći odakle došao i kud krenuo

emlékszem átható nézésére férfias kézszorítására

sećam se njegovog prodornog pogleda čvrstog rukovanja

mosolyára amivel dicsért és megvert bennünket

osmeha s čime nas je hvalio i tukao

s egy szürke terméskő oszlopra ami állandóan ott állt

i jednog sivog stuba od lomljenika što je stalno

árnyéktalan teste mögött

iza njegovog obrisa stajao

milyen jóságosan kemény ember volt Ő

koliko je On dobar i čvrst čovek bio

s mi most itt állunk valamennyien árván a szomorúság fekete kendőjében

a mi sad svi napušteno u crnoj marami tuge stojimo

nincs lámpánk amit meggyújthatnánk az Ő dicséretére

nemamo svetiljku koju bi u Njegov čast upalili

nincs ládánk amibe összegyűjthetnénk az Ő ajándékait

nemamo ladicu gde bi Njegove darove sakupljali

költők vagyunk s együgyű némaságunkban tudjuk

pesnici smo i u našoj zalupanoj nemosti znamo

csak az öregek szólhatnának érdemesen Róla ülvén a barna asztalok körül

između braun stolova samo bi mudraci mogli o Njemu prikladno govoriti

tollat pelyheznek átlátszó ujjaik

njegovi prozirni prsti perje čupkaju

vagy kenyeret törnek tiszta abrosz fölött

ili iznad čistog stolnjaka kruh lome

s ajkaik közül elindulnak a szavak akár a fehér galambok

i kao beli golubovi kreću rečenice iz njegovih usta

vagy szóljanak Róla a fiatalok

ili nek o Njemu mladi govore

akik gondtalanul még anyjuk ölében üldögélnek mint valami meleg fészekben

koji još kao u nekakvom toplom gnezdu u majčinom krilu bezbrižno sede

akik apjuk kemény térdein lovagolnak

koji još na kolenima očeva jašu

és nevetnek

i smeju se

s ajkaik közül kiszállnak a hangok akár a fényesség sugarai

i kao zraci svetlosti lete iz njih glasovi

vagy szóljanak Róla az erdők vadjai és a szelíd háziállatok

ili nek o Njemu divljač i domaće životinje govore

úgy ahogyan a kétségbeesett nőstény-farkas vonít elveszett kölyke után

tako kao što očajna vučica za izgubljenom mladunčad zavija

ahogyan a tehénke bőg körülnyalogatott borjának

kao kravica polizanom teletu riče

s közben legyökereznek a lábai és a szemeiben visszatükröződik az ég

i usput noge im se ukorene s odsjaj neba u očima

szóljanak hát ezek a kiválasztottak

pa nek govore ti izabranici

akik nem is ismerték Őt

koji Ga nisu ni poznavali

akik itt élnek közöttünk önmagukban s egészséges vérükben

koji među nama živeći u sebi i u njihovom zdravom krvotoku

feloldják a tragikus halál pillanatát

rastvaraju tragičan trenutak smrti

ők tiszták ők méltóak arra hogy egyaránt jelt adjanak a távozónak és növekedőnek

oni su čisti oni su dostojni toga da onima koji odlaze ili rastu daju znak

én gyámoltalan ember vagyok

ja sam neumešan čovek

megrendülten állok

potrešeno stojim

és emlékezem.

i sećam se.