Örök vasárnap délelőtt,

Večno nedeljno prepodne,

jelenés a jelenben,

pojava u sadašnjosti,

ragyog a selyem-sárga út,

sjaji svileno-žuta cesta

hogy éjemmel pereljen,

da mi s noćima zbori,

a színes házak, a sötét

šarene kuće, dugmadi

kabátokon a gombok

na tamnim kaputima

megkövülten tündöklenek

skamenjeno blistaju

s örökkön bonganak a harangok.

i zvona doveka odzvanjaju.

Fönn: a város kék üstöke

Gore: plava griva grada

repülőkkel cicázik,

s avionima vije se igra,

lenn a kávéház tóduló

dole kafana gustom

dohányfüsttel virágzik,

dimom cigara cveta,

fényben és füstben csillagok

u svetlu i dimu sa setom

pusztulásán borongok,

mislim na nestanak zvezda,

de ez a város ünnepel,

ali taj grad slavi,

s örökkön bonganak a harangok.

i zvona doveka odzvanjaju.

Brillantinos, busa hajak

Mirišljave, guste kose

mámort kínálnak, mámort,

zanos, zanos uzgajaju,

mint a faragott antracit

kao klesani antracit

sötétjük tűzhalált hord

crnilo im smrt lomače

s ígér a hitehagyottnak

donosi i neverniku sretan

boldog vértanú-rangot

čin mučenika daruju

e város főterén, ahol

na glavnom trgu tog grada gde

örökkön bonganak a harangok.

zvona doveka odzvanjaju.

Hányadíziglen köt a sors

Koji put me veže sudba

álmodnom sose-voltat?

za snove nikad ostvarene?

Milyen varázslat vonz ide

Kakve čari me tu vezuju

hogy szinte haldokoltat,

da me skoro uguše,

hogy ismerősek a szavak:

da mi je svaka reč znana:

mély-édességű hangok,

redaju duboko-slatki glasovi,

hogy hajszolt életem fölött

nad mojom ukletom sudbom

örökkön bonganak a harangok!

zvona doveka odzvanjaju.

A fácánkönnyed asszonyok

Žene laganih koraka fazana

a főtéren kerengnek,

na glavnom trgu vrve,

a barna szemvillogtatás

sevanje smeđih očiju

símogatás szivemnek.

za mene je milovanje.

Gyerekek emelnek felém

Nezaboravnim licima

felejthetetlen arcot,

deca mene gledaju,

a teljes élet van velem

ceo život je sa mnom

s örökkön bonganak a harangok.

i zvona doveka odzvanjaju.

Vannak keserű álmaim,

Setne, gorke snove imam,

hurcolom őket büszkén,

al gorda sam zbog istih,

s vannak sugárral-oldozók -

neki me sjajem smiruju –

de mindben egy az eszmény.

al uzori su isti.

Ó álom, te legfőbb igaz,

O snovi, vi istiniti,

irgalmadnál kitartok,

milošću me vezuju,

hirdess tűzvészt vagy ünnepet - -

jave li požar ili praznik –

de bongjanak örökkön a harangok.

nek zvona doveka odzvanjaju.