Kettőezerötszáz-

Preko dvehiljade petsto

nyolcvanegy napon

osamdesetjednog dana

és éjen át vittelek

i noći sam te nosila

a Nagy László-i

na drugu obalu

túlsó partra

Lasla Nađa

Kettőezerötszáz-

Preko dvehiljade petsto

nyolcvanegy napon

osamdesetjednog dana

és éjen át hittem

i noći sam verovala

a nagy vizek csillogását

blistanje velikih voda

semmi sem fakítja

ništa ne tamni

Már háromszáz-

Već tristo

negyven napja

četrdeset dana

magányosan evezek

u svom slomljenom čamcu

törött csolnakomban

usamljeno veslam

Lámpásom sincsen

Nema ni svetiljke moje

túlpart sincsen

niti druge obale

De újabb

Ali kroz novih

kettőezerötszáz-

dvehiljade petsto

nyolcvanegy napon

osamdesetjednog dana

és éjen hiszem

i noći verujem

hogy megtalállak tavaszi

naćiću te u prolećnom

virágfakadásban

beharu

nyári záporokban

letnjim pljuskovima

cikázó villámok

slepim pauzama

vak szünetében

sevanja gromova

csikorgó telekben

cićoj zimi

s óvatosan

i pažljivo

fogam közé vehetem

moćiću tvoje morno srce

megfáradt szíve

među svoje zube uzeti

7. avgusta 1992.

1992. augusztus 07.