Olyan e város, mint egy földhöz vert

Takav je taj grad kao o zemlju udarena

játék.

igračka.

Megfordíthatatlan múltja lejárt.

Istekla njegova nepopravljiva sudbina.

Csak a kövek beszélnek róla.

Samo kamenja ga spominju.

Sosem tudom, mi hiányzik belőle.

Nikad ne znam, šta fali iz njega.

Tény és megállapítás között gyalogolok

Kao uvek, između činjenice i utvrđivanja

benne, mint mindig.

koračam u njemu.

Mintha mindenik ember munkába

Kao da je svaki pojedinac na posao

siető harangozó volna, s hóna alól

jureći zvonar i ispod pazuha

elejt egy tányért.

po jedan tanjir ispusti.

A pogány sorsra haragszom így:

Tako se na pogansku kob ljutim:

miért kellett szerelmem szeme alá

zašto je trebala ispod očiju moje ljubavi

ráncokat rakni?

bore staviti?

Hörpintem a gyász zamatát s nézem

Okus žalosti kušam i gledam

a messzi Napot:

dalekog Sunca:

két kézzel törli a füst.

dim ga s dve ruke trlja.