Fuss, ne kérdezz semmit!

Trči, ništa ne pitaj!

Megfésülnek a fák, az árnyak,

Očešljaju te drva, senke,

ahogy a fény haját

kako kosu svetlosti

bontják a rácsok.

rešetke rastvaraju.

Fuss, vidd rongyaid, szennyes

Trči, nosi svoje prnje, vijorenje

lepedőd lobogását,

tvoje prljave plahte,

messze – messze,

daleko – daleko,

nincs, aki utadba álljon.

niko te ne sprečava.

így tán megérzel – sípolok,

možda ćeš ovako osetiti – dudučim,

tombolok, kiabálok,

besnim, galamim,

s ha arcod kicsípem frissre-pirosra

i ako ti lice zbog mog štipanja sveže-rumeni

– hisz simogatlak! –,

– pa mazim te! –

nagyon kérlek, ne

molim te, neka ti

fájjon.

boli.