Kezdetben volt a csend.

Na začiatku bolo ticho.

Csend volt, nem süketség:

Ticho bolo, nie hluchota:

részecskék, csillagok keletkeztek,

častice, hviezdy vznikali,

s indultak útjukra az anyag mélysége,

a na cestu smerom k hlbine hmoty,

az űr tágassága fele.

k objemnosti prázdnoty hnuli sa.

Csend volt: a kozmosz csendje.

Ticho bolo: ticho kozmu.

Ezerfelé hömpölygött a csend, a Föld felé is.

Csend volt, nem süketség:

Ticho tisíc smermi unášalo sa, aj smerom k Zemi.

tengerek, folyók bömböltek,

Ticho bolo, nie hluchota:

kontinensek robbantak létre,

more, rieky hulákali,

hegyek születtek, haltak.

kontinenty výbuchom ožili,

Csend volt: a bolygó csendje.

hory zrodili sa, umreli.

Megsokszorozta magát a csend, életté vált.

Ticho bolo: ticho planéty.

Csend volt, nem süketség:

ősgyíkok trappoltak,

Ticho sa zmnohonásobnilo, v život sa zmenilo.

madarak rikoltoztak,

Ticho bolo, nie hluchota:

ragadozók lihegetek, prédáik hördültek végsőt.

prajaštery trapovali,

Csend volt: a vadon csendje.

vtáci jačali,

Rácsodálkozott a csend önmagára.

dravce dychčali, koristi z ostatného chrčali.

Csend volt, nem süketség:

Ticho bolo: ticho divočiny.

lábak dobogták a táncot,

ének szólt szerelemről, idézett hősi csatákat,

Ticho žaslo nad sebou.

mese kanyargott szívtől szívig, a titkok útján.

Ticho bolo, nie hluchota:

Csend volt: az ember csendje.

nohy tanec dupali,

Birtokká vált a csend, vagyontárggyá.

pieseň o láske znela, hrdinské bitky pripomínala,

Egy este valaki kezébe vette,

od srdca k srdcu rozprávka vinula sa, po ceste mystérie.

megtörte és tanítványainak adta,

Ticho bolo: ticho človeka.

s mi e megtört csendet adjuk tovább máig,

egyre fokozódó lármával,

Ticho sa majetkom stalo, predmetom imania.

az ő emlékezetére.

Jedného večera niekto ho do ruky vzal,

zlomil a svojim učeníkom daroval,

a to prerušené ticho dodnes ďalej podávame,

so stále väčším hlukom,

na jeho pamiatku.