Kezdetben volt a csend.

U početku je tišina bila.

Csend volt, nem süketség:

Tišina je bila, a ne gluhoća:

részecskék, csillagok keletkeztek,

delići, zvezde su nastale

s indultak útjukra az anyag mélysége,

i svojim putem prema dubini materije,

az űr tágassága fele.

prostransvu vasione krenuli.

Csend volt: a kozmosz csendje.

Tišina je bila: tišina kosmosa.

Ezerfelé hömpölygött a csend, a Föld felé is.

Tišina se u sve pravce širila, i prema Zemlji.

Csend volt, nem süketség:

Tišina je bila, a ne gluhoća:

tengerek, folyók bömböltek,

more, reke su hujile,

kontinensek robbantak létre,

kontinenti u eksplozijama oživeli,

hegyek születtek, haltak.

brda su se rodili, isčezli.

Csend volt: a bolygó csendje.

Tišina je bila: tišina planete.

Megsokszorozta magát a csend, életté vált.

Umnožila se tišina, u život se pretvorila.

Csend volt, nem süketség:

Tišina je bila, a ne gluhoća:

ősgyíkok trappoltak,

pragušteri su jurili,

madarak rikoltoztak,

ptice glasale,

ragadozók lihegetek, prédáik hördültek végsőt.

grabljivci dahtali, žrtve zadnji hropot ispuštali.

Csend volt: a vadon csendje.

Tišina je bila: tišina divljine.

Rácsodálkozott a csend önmagára.

Sam sebi se čudila tišina.

Csend volt, nem süketség:

Tišina je bila, a ne gluhoća:

lábak dobogták a táncot,

noge su tokom plesa topotale,

ének szólt szerelemről, idézett hősi csatákat,

pesme na ljubav, junačke bitke podsećale,

mese kanyargott szívtől szívig, a titkok útján.

bajke putem tajni, od srca do srca kolale.

Csend volt: az ember csendje.

Tišina je bila: tišina čoveka.

Birtokká vált a csend, vagyontárggyá.

Tišina je postala baština, predmet imovine.

Egy este valaki kezébe vette,

Neko ju je jedno veče u ruke uzeo,

megtörte és tanítványainak adta,

prelomio i svojim učenicima dao,

s mi e megtört csendet adjuk tovább máig,

a mi danas tu prelomljenu tišinu odašiljamo,

egyre fokozódó lármával,

uz sve jaču galamu,

az ő emlékezetére.

na njegovo sećanje