Reflektoroz,

Reflektira,

medret váj az éjbe

vetar u noć korito

a szél.

kopa.

Sárga fényhasáb.

Žuti snop svetla.

Porszemek, molekulák

Zrnca prašine, molekule

– lebegnek benne levelek, ágak.

– u njemu krošnje, grane lepršaju.

Kettészeli az éjszakát.

Noć preseče.

A folyó vásznára vetít

Na platno reke

gyors holdat, rudalózó árnyakat.

brzog meseca projicira i sene.

Fülüket hegyezik,

Uši naroguše,

nézik örökké felhők és kutak.

večni oblaci ih gledaju i sarandže.

A tebi šta pokazuje?

Hát neked mit mutat?

Padobrana, tvoju pletenicu,

ogoljelu napuklu crkvu,

Ejtőernyőt, zuhanó hajadat,

brze noževe, odsjaj na tvom licu,

hátracsukló pőre templomokat,

klateće klade, tvoju nogu –

gyors késeket, villanó arcodat,

i ispod srušenog neba glavu moju.

kalimpáló kalodát, lábadat –

és magamat, a bedőlt ég alatt.