Amikor az eső alábbhagyott,

Kad je kiša jenjala,

Leráztad csukott ernyődről az esőcseppeket,

Stresla si kapi kiše sa zatvorenog kišobrana,

Kikerültél egy-két pocsolyát,

Par lokvi zaobišla,

És az úttól kissé távol állva

I od puta pomalo udaljeno

Vártál a mindig késve érkező buszra.

Čekala bus što uvek kasni.

Lélegzeted látszott

Od oznojenog tela Boga

Az isten izzadó testétől

Vlažnom zraku

Párás levegőben.

Videlo se tvoj dah.

Az eső utáni csendben

U tišini posle kiše

Újra nyitottad esernyődet.

Ponovo si otvorila kišobran.

És felemelkedtél

I uzdigla se

Az öregúrhoz.

Do gospodina starca.