A fonál végét megfogni, az volt nehéz.

Spojiti kraj sa krajem, to je bilo teško.

És kivárni előtte, hogy a nő arra jár,

I pre toga dočekati da se pojavi žena

és azt a nőt fölismerni, az volt nehéz:

i onu ženu prepoznati, to je bilo teško:

arca kissé püffedt, járása tétova lett.

lice joj nešto nabreklo, hod nesiguran postao.

Ahogy bemutatkozott, semleges volt

Kako se predstavila, njeno rukovanje je

a kézfogása. Álomlátás intette, szólt a férfi,

nedokučiv bio. Privid sna opomenula, reče on,

hogy térne vissza. Álomlátás, szólt a nő,

da bi se vratila. Privid sna, reče ona

és szenvtelen adta át a vörös gombolyagot.

i crven smotuljak ravnodušno predala.

A férfi a legbelső teremig nem állt meg.

On nije stao do zadnje odaje.

A fonál addig ért. Iszamós földet gondolt,

Nit je dotle dosezala. Memljivu zemlju osetio,

bűzt, szörnykarok szorítását, rejtekből

vonj, stezanje nemana, što se iz skrovišta

rátörve. De csak egy kupac csontot talált

izbija. Ali u uglu, u svetlu baklje,

a fáklya fényénél, a sarokban. S némi

samo gomilu kostiju našao. I na zidovima

száraz vért a falakon. A dulakodás nyomait.

osušene mrlje krvi. Tragove tuče.

Leült és várt. Szörnyre. S még ez volt nehéz:

Seo i čekao. Nemana. I što je još teško bilo:

mielőtt ellobbant a fáklya, meggyújtotta

pre no što se baklja ugasila, nit je

a fonált. Meggyújtotta a fonált a férfi.

zapalio. On je zapalio nit.