csupa pára

svugde vlaga

kövér könnyek

debele kapi suza

gördülnek le

se koturaju

rajtad végig

niz tvoga tela

lábam elé

do mojih nogu

a sírás mit sem ér

plač ništa ne rešava

ragyogj hát rám

pa ozari me

engedd át a fényt

prostran hodniče propusti

tág folyosó a huzatot

zrake svetlosti promaju

kössünk alkut ne bántsuk

da se pogodimo jedan drugog

csak nézzük egymást

nemojmo dirati samo gledajmo

mintha először

kao prvi put

kábán hitetlenül

zaneseno sa nevericom

hogy egyik is túléli a másikat

da će jedan preživeti drugoga

úgy ráncosodunk már

već se tako boramo

szutykosodunk mint

i prljamo kao

égen a felhő

oblaci na nebu

lelkünkbe égetve a némaság arca

naše duše licem šutnje sivim

a szürke látszat

prividom žigosane