avagy: 100 sor magány
ili: 100 stihova samoće
Tűző napsütésben bolond ki tűz mellett
Lud je ko na žarkom suncu pored vatre
sütteti magát kánikulában különösen -
se sunča pogotovo kad su pasji dani –
mintha nem égtünk volna már le számtalanszor...
kao da se nismo bezbroj puta opekli...
Napok (mit napok: félszázadok !) óta
Danima (obdanica kao: pola veka)
lobognak a lángok a Tordai Ház udvarán
plamti vatra u dvorištu Tordanske Kuće
kiskertjében a kerten túl is vagy az ereszkedő
u okućnici i iza toga ili ispod
eresz alatt hová a gerendák kikandikálnak
spuštenog oluka gde grede
mint nyújtott feszületvégek... lobognak
kao izdužena raspeća vire... plamte
s ha csak lobognának
i da samo plamte
ahogy egy égő almafa szokott
kao što uobičajeno jabuka gori
ahogy felkarikázott s lecsonkozott
kao što rezana i u snop vezana
szőlővenyige szokott
vinova loza gori
amiként égő könyvtárak felperzselt officínák szoktak...
kao što biblioteke spaljene oficine gore...
Nézem a megszeppent ház ablakszemét:
Gledam prozorsko okno prepadane kuće:
hunyorog pedig pilláit gonddal kovácsolt
žmirka mada trepavice im neki
vaskereszttel támasztották alá valakik
sa brižljivo kovanim gvozdenim okovima podupreli
hunyorog mintha az alá-alászálló
žmirka kao da su lebedeće
pernyeszárnyak képtelenek volnának akár
krila gara nesposobni makar
szilánknyi rést is vágni a képben
i otvor veličine ivera seći
abban a képdarabban
u onom delu slike
mit a világ beereszt...
što svet dopusti...
„Vettem a kőházat Trankó Jánostól 1880-ban
„Kamenu kuću 1880. od Janoša Tranka kupio
tíz bőr árán, ő peniglen vásárlá 1836-ban” -
po ceni od deset koža, on pak 1836 kupio“ –
olvasható a gerendába vésett családi krónikában
stoji u gredu urezana porodična kronika
néhai Benkő István szűcsmester talán egyetlen irományában
možda jedini spis pokojnog čurčije Ištvana Benke
mit is az eljövendő tulajdonosok
što je za buduće vlasnike
úgymint Aichinger Gusztáv nyomdász
za štampara Gustava Ajhingera
és nevelt lánya Sarkadi Vilmosné
i njegovu hranjenicu ženu Vilmosa Šarkadija
eléggé nem becsülhető okulására rótt...
kao pouku za uvažavanje uklesao...
Tűz pusztít igaz: a kőház örököseinek tüze
Vatra hara istina je: vatra naslednika kamene kuće
vasvillával és gumicsappal szabályozott tüze
roguljom i gumenon slavinom regulirana vatra
pusztít már napok óta hajdani udvarunkon...
hara već danima u našem negdašnjem dvorištu...
Adj erőt Uram ne gondolni arra
Gospode daj mi snagu da ne mislim na to
vajon Trankó János vagy a derék szűcsmester
zašto se Janoš Tranko ili dobričina čurčija
mért forgolódik tordai sírjában
prevrće u grobu u Tordi
s arra se hogy vajon Aichinger Gusztáv mért nem
ni na to što nije Gustav Ajhinger spalio svoje
égette el gégerákos testét Galícia tüzeiben
rakom grkljana napadnuto telo u vatri Galicije
miért hogy hazahozta s épp Tordára
zašto je doneo kući Jošika 60.-te
a Jósika 60-ba a dekkungok tüzében
baš u Tordu svoje u vatri dekunga
készített fényképfelvételeit
pravljene fotografije
kiégett háztetők
za nas izopačene slike
akasztott spionok
spaljenih krovova
alkalmi szeretők
vešanih spijuna
és alkalmatlanná vált frontlovak
prigodnih ljubavnica
reánk meredő képét!?
i na frontu onesposobljenih tovarnika?
Égnek a drága kacatok
Gore drage koještarije
szerelmes levelek
ljubavna pisma
és szerelmetes bál-kártyák színes sarkai kunkorodnak...
uvijaju se šaroliki uglovi ljupkih pozivnica...
Nem igaz hogy a hamuban sült életek nem képesek
Nije istina da u pepelu ispečeni životi nisu sposobni
történelemmé összeállni gyúrás nélkül is
postati deo istorije i bez prerade
nem lehet igaz hogy az idők pogácsái
ne može biti istina da pogače vremena
- szegény Tordai Pogácsa! -
– siromah Pogača Tordajska! –
csupán hamuhodva éltetnek
samo u pepeo pretvoreno poživljavaju
s csupán csak „itt helyben...” *
i samo „tu u mestu...“*
s nem útra kényszerültek tarsolyában is...
a ne i u naprtnjači na put nateranih...
Igazsággá váltható át a nem-igaz?
Može li biti neistina u istinu pretvorena?
Akár a nem-rubel a nem-leva a nem-lej?
Baš kao ne-rubalj ne-leva ne-lej?
Reám csapó láng- és füstnyelvek mögül kiált át valaki:
Neko mi je preko jezičaka plamena i gara doviknuo:
nincs-é fölös forintom eladó?
imaš li viška forinti za prodaju?
hát fölös leveskocka?
a višak kockice juhe?
hát valami valeriáncsepp?
a nekakvi kapi valerijane?
egy-egy aranyat érő levélboríték -
po jedna zlata vredna koverta –
egy-egy vergődő könyvlap az időből...
po jedan izmožden list iz vremena...
Mondjuk: fölös fóliája egy Tordai Országgyűlésnek
Recimo: višak folije Parlamenta iz Torde
egy-egy fölös vallásszabadság-szobor
po jedan višak statue slobode vere
fölös Jósika Miklós egy Balázs Ferenc plusz
višak Mikloš Jošika jedan Ferenc Balaž plus
egy doktor Vásárhelyi...
jedan doktor Vašarhelji...
Ments meg Urunk a lángnyelvektől
Gospode spasi nas od jezičaka plamena
s a lángtól csatos könyveinket -
i naše knjige sa kopčama od plamena –
a folyton úton lévő minket
nas koji smo večito na cestama
úgy legyints meg mintha utánad
tako kvrcni kao da prema tebi
s nem előled fordulna (el)
a ne od tebe se okreću
minden tekintet...
pogledi...
Kétszer ég le ki udvarát égeti fel -
Dva puta izgori ko vlastito dvorište spali –
hallom az intelmet
čujem prediku
kapok is a parázsló gyermekkor után
grabim za žarno dečje doba
kaparnám ki hamuhodó játékaim
isčeprkao bi svoje pepelaste igračke
szállongó szószekereim
lebdeće karuce reči
szóökröcskéim szókorbácsaim
reči glupiranja reči korbača
de...
ali...
(Torda, 1996)
(1996, Torda)
* „Készült itt helyben, Tordán” - volt a felirata annak az első, Aranyos fölött ívelő hídnak, amelyet nem a Mócvidékről, a hegyekből úsztattak alá, hanem helyben készítették.
*Pravljen je tu u mestu Torde“ – bio je natpis na prvom mostu preko Zlatice kojeg nisu iz oblasti Moc sa brda doneli nego u mestu pravili.