A Nemzeti Múzeumban, 2006 márciusában

U Nacionalnom Muzeju, marta 2006.

Annyi tekintet

U toplini mnoštva

melegében

pogleda

feledjük Novgorod

zaboravljamo mraz

fagyát,

Novgoroda,

port és penészt,

prašinu i buđ,

s a ránk mért

i na nas odmerenu

kézbe-már-nem-vesznek

u-ruke-te-više-ne-uzimaju

halált.

moriju.

Annyi szép szóval

Tolikim prisnim rečima

simogatnak,

miluju nas,

a lapozás ígéretét

taj blagi žamor

úgy hordozza

tako nosi u sebi

e gyöngéd zsongás,

obećanje listanja,

hogy hallanunk

da nam je slušati

gyönyörűség.

milina.

Vándor, ki eljöttél

Putniče, ti ko si

ma hozzánk,

nas danas posetio,

ne szörnyű sebeinkre nézz,

nemoj naše užasne rane gledati,

tudd, feltámadnunk,

znaj, vaskrsnuti valjda

itthon aligha lesz nehéz.

kod kuće teško neće biti.