Péli Tamás festményéhez

Uz sliku Tamaša Pelija

Ako treba

Ha kell

čekaću te 20 godina

20 évig várok rád

bilo da te Had

okádjon fel akár

iz uzburkane utrobe pakla

háborgó pokol-gyomrából

izbljuje ili sa strahovitom snagom

Hádész vagy törjenek ellened

svi Bogovi

az összes Istenek

protiv tebe krenu

rettentő hatalommal

Pa ostani sam

Maradj bár magadra

vratićes se sigurno znam

tudom mindenképp visszatérsz

Samo daj znak odobrenja u tvoj jarbol

Csak szemezz hajód vitorlájába

upletenom zaštitničkom pogledu mom

szőtt óvó szememmel

Moja stalnost tvoju mornu dušu

Állandóságom sós zefíren

na slanom safiru ljulja

ringatja megfáradt lelked

Čekaću te dotle

Addig várlak

dok tvoj brod neće u luci

míg hajód életünk

našeg uskomešanog života usidriti

viharvert szigetén kiköt

Oboje smo zatočenici

Mindketten foglyok vagyunk

neraskidiva ljubav nas je

széttéphetetlen szerelmünk

lancem svezala

fűzött láncra

Tokom samotnih noći

Magányos éjszakákon küldj

belog goluba šalji nek iz kljuna

fehér galambot csőréből

na moje usne željne tvog poljupca

csókodért szomjazó ajkamra

tvoje otpale suze sipa

ontsa elhullott könnyedet

Sa žala svoje presahlo naručje

Szikkadó ölem parti fövényen

prema moru što tebe kupa širim

a téged fürösztő tengerre tárom

Jedna kap ti je kožu dotakla

Egy cseppje érintette bőröd

i nije mi žao da uplakano

s nem bánom hogy zokogva

samo tako mogu griliti

csak így ölelhetem

svog u smeonom poduhvatu

merész vállalkozásban

iznurenog ljubljenog Para

elgyötört szerető Párom

Ako te 20 godina trebam čekati

Ha 20 évig kell várjalak

smatraću jednom danu

egyetlen napnak hiszem

lepog i snažnog te vidim

szépnek és erősnek látlak

i sebe tebi čuvam

s magam is neked őrizem

nemo kao stišano telo

némán mint liliom anyád

tvoje mame na mrtvačkoj postelji

elcsitult testét halottas ágyán

27. 02. 2001.

2001. 02. 27.