1. Társalgás
1. Razgovor
Clarae uxori Hispaniam vitamque
Clarae uxori Hispaniam vitamque
mecum una permeanti
mecum una permeanti
"Ami a bikaviadalokat
„Što se tiče borbe s bikovima
illeti, én bikapárti vagyok"
ja sam na strani bika“ – rekoh
mondtam – mint már sokszor – megnyugtatandó
ne prvi put gospodični – da bi nju umirio – koja je od
a néhány éve már Madridban élő
nedavno građanka Madrida, a obratila
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
mi se ovako (kao odgovor
kijelentésemre, hogy mindenképen
na moju izjavu da ću svakako
megnézek itt egy bikaviadalt,
pogledati borbu s bikovima,
mert meg kell néznem): "Csodálom magát."
jer videti je moram): „Divim vam se.“
"Bikapárti vagyok", és hozzátettem
„Na strani bika sam“ i još dodah
a magyarázatot is: "tudniillik
radi objašnjenja: „Toreadora
a toreádort valamikor mégis
su naime ipak upitali
megkérdezték, akar-e küzdeni;
želi li se upustiti u borbu;
a hivatása megválasztásába
on je barem imao uticaja
ő legalábbis beleszólt;
pri izboru svoga zvanja;
de a bikát nem kérdezte meg senki."
ali bika niko nije pitao.“
"Jó, jó – enyhült meg – de ezt itt ne mondja
„Dobro – popustila je – ali ovde to
meg senkinek." Lám, máris itt a másik
nikome nemojte reći“. Evo nazire
aggodalom: hogy: mit szól a tömeg?
se nova strepnja: dakle: šta će masa reći?
Hát én megmondom. Azt szólja, hogy; nem én,
Ja ću kazati. Veli da nisam ja,
nem én vagyok a gyilkosa, de azért gyilkolok,
nisam ja koji ubija
nagyszerű!; meg azt,
ipak ubijam,
hogy úgysem hagyja megzavarni magát
veličanstveno! i
e pompás multaságban; mit számít
ne dozvoljava da ga ometaju
az aránylag kevesek jogosulatlan
u toj uzvišenoj zabavi: ko
- mert hisz húsevők ők is – érzékenykedése?"Nézze kérem
uopšte mari za negodovanje
-mondta a hegyesszakállú, rokonszenves
– jer i oni su mesožderi – nepozvane manjine? „Glegajte molim vas
úr, egyébként költő, a hófehér
– rekao je simpatičan gospodin sa šiljatom bradom,
abrosz fölött -, a bikának amúgyis
inače pesnik, preko snežnobelog
természete a küzdés, nekimegy
stolnjaka – biku je ionako
mindennek, támad." Mi úgy vettük észre,
u krvi borba, samo napada,
hogy nem nagyon, csak ha bosszantják;
napada sve.“ Mi smo tako zapazili
és ezt persze kell, máskép a közönség
da baš ne, samo kad ga nagone;
csalódott meg hiányérzete is marad,
a to se mora u protivnom masa će
ha aznapra beütemezett (és kifezetett)
ostati razočarana sa osećajem
ölése elmarad.
praznine jer je izostao za taj predviđeno
2. A bika dala
(i plaćeno) klanje.
Kiválasztottak engem
2. Pesma bika
és megkergettek engem
Izabrali su me
füvön futtattak engem
i gonili
lovak közt űztek engem
na travi me jurili
és felneveltek engem
među konjima terali
itattak és etettek
i odgojili su me
most véremig gyötörnek
hranili i pojili
és hull és hull a vérem
da bi me sad mučili,
nem értem és nem értem
krv mi kapa propadam,
3. Társalgás
ne shvaćam i ne shvaćam.
És ez a legtaszítóbb az egészben. Ez a
3. Razgovor
visszaélés a bika bizalmával,
I to je najodvratnije od svega. To
ez az egyenlőtlenség a küzdelemben, amely,
nepoštovanje poverenja bika,
mondom, ott veszi kezdetét
neravnopravnost u samoj borbi koja
máris és éppen azzal, hogy megindul;
zapravo započinje
a küzdelem, amit csak az egyik fél akart.
baš time što uopšte počinje;
A másik fél megáll
borba, koju samo jedna strana želi.
ott az aréna közepén és nagyot szippant
Druga strana stoji
a levegőből, amely nemsokára
u sredini arene i duboko udiše
vére szagától lesz terhes. Mire
još sveži zrak koji će biti uskoro
szurkálni kezdik, lóról és fölülről.
ispunjen mirisom njegove krvi.
Forog kicsit – Ugyan, hagyjátok abba
Bode ga, bode, odozgo sa konja.
- mondaná, hogyha szólni tudna – Mi ez? –
Okreće se. – Zaboga prekinite
tenné még hozzá. Hanem válaszul
– rekao bi da govoriti može.
köré rohannak a díszes, szines
– Šta je to? – dodao bi. Al mesto
dárdácskákkal a gyalog-harcosok
odgovora okružuju ga borci
és mindegyikük
sa šarenim, okićenim kopljima
lehetőleg elegánsan egy-egy
i svako od njih
rudacskát szúr gerince mellé. És szökell tovább.
po mogućnosti elegantnim pokretom uz kičmu
Most már
mu po jedan šiljak zabode. I hitro se udalji.
végkép nem ért semmit. – Hagyjátok abba! -
Sad već
kiáltotta nemrégen ugyanitt
ništa mu nije jasno. – Prekinite! –
egy kisgyerek. – Ez nem becsületes
uzviknuo je nedavno jedan
dolog. Többen egy ellen? Így kiáltott
dečak. – Ta borba nije poštena.
volna a bika is, lett volna emberi
Više protiv jednoga? – Tako bi uzviknuo
hangja és emberi, de még el nem romlott
i bik da poseduje ljudski glas
gyermek-értelme. Hanem ő csak állt,
i ljudsku još neiskvarenu dečačku
még sétált néhány lépést
maštu. On je samo stajao tamo,
csodálkozva és vérével borítva.
začuđeno i vlastitom krvlju obliveno
És voltak, akik megmondhatták volna,
nesigurno koračao.
hogy a rétek, játék, futás, edző-torna
Neki bi mu mogli objasniti da
az elképzelésekhez tartoztak és
livade, igre, trke, treninzi
a képzelet-adáshoz, míg abban a pillanatban,
pripadaju jednoj utvari,
mikor a porondhoz várakozva és
stvaranju mašte, dok onog trenutka kada je
gyanutlanul előszőr állt-meg,
po prvi puta još ne sluteći ništa
hogy ott és ott előszőr
stao usred arene,
az életbe került.
tad, samo tad se sreo
4. Az én dalom
prvi put sa stvarnošću.
Tagadom,
4. Moja pesma
tagadom, hogy az élet pusztán fájdalom,
Poričem,
s hogy elég,
poričem da je život isključivo patnja
tudni belőle csak azt, ami szörnyűség,
i da je dovoljno
ami váratlan vág és hirtelen szúr és hasogat,
znati samo to što je tužno,
tagadom, hogy az egyedüli valóság az iszonyat,
ono što iznenada seče i naprasno seva,
ez a Szent Sebestény bika itt, húsában acél-hegyekkel,
poričem da je jedina istina pusta jeza,
s körül a lelátó, pillantásnyilakat küldő várakozásba torzult emberekkel,
tu ovaj Sveti Sebastijan, bik u svome mesu s čeličnim šiljcima
s hogy csak az van, ami a lelket marja, a testet építi, vérzi,
i oko njega tribine od grozničavog isčekivanja izobličenim ljudima,
tagadom, hogy nem a kiúttalan gyötrelmek útja a rossz mozi,
i da postoji samo to što dušu razdire, žile nagriza,
s hogy az öröm belefér abba, ami a túlélés öröme, a káröröm,
poričem da je loša predstava jedini put bezizlaznim jadima,
s hogy nem a valóság, ami kívülesik ez ölésre tapadó szemek köritette körön,
i da je radost isto što je i radost preživljavanja, zluradost,
s tagadom azt,
i da sve što je izvan kruga ovih od klanja ushićenih očiju, nije stvarnost,
hogy az élőlény boldogságot nem várhat, legföljebb vigaszt,
i poričem
s hogy e vigasz a mások vagy éppen a magunk kínjából sarjad,
da je samo uteha a ne i blaženstvo dostižno za čoveka,
tagadom, létezés, hogy az undor vagy akár az egézséges étvágy
i da ta uteha iz tuđe ili vlastite nevolje stiže,
[egyedül betöltheti birodalmad,
poričem da u bivstvovanju zadovoljstvo jedino iz gnusnosti ili apetita zdravih potiče,
s tagadom főként (mert többé kevésbé sajnos mindenütt jelenlevő)
i pogotovo poričem (jer maltene je svugde prisutno)
hogy van ádáz és hatalmas, lompos és dialamas ördög, mindentő különlevő.
da postoji, od svega izdvojeni, svirepi i moćni, aljkavi i pobedonosni đavo.
5. Társalgás
5. Razgovor
Mert a bikát
Jer bika
annak képzelték s kezdetben az is volt,
su zamislili a u početku je
legalábbis a legelső vadászok
i bio, makar za davnašnje lovce,
számára,félelmetes hatalom,
ogromna, zastrašujuća sila
akit legyőzni is csak úgy lehetett, hogy előbb
koju su pre savlađivanja celivali,
fohászkodtak hozzá, s utána
a nakon pobede, na mrtvačkoj odori,
tisztelték világ-ravatalon.
duboko poštovali.
Mert a bikát
Jer bika
űzőbe venni vagy akárcsak
goniti ili makar susresti
találkozni vele, félelmetes volt,
se s njim zastrašujuće je bilo,
nagy próbatétel s elkerülhetetlen.
veliko iskušenje, neizbežno.
Nem úgy, mint itt, e pénzért megnyitott
Ne kao ovde za novce uvek
s gépiesen ismételt ünnepekben.
ponovo igranim svečanostima.
6. A reklám dala
6. Pesma reklame
Itt minden csütörtökön és vasárnap,
Ovde svakog četvrtka i nedelje
miként a templom-homályában vasárnap
kao nedeljom, a u zoru i radnim danima,
és hajnalonként hétköznapon is,
u prisenci cekve,
feláldozzák a legfőbb élelmet sajátmagának.
žrtvuju glavnu hranu radi same žrtve.
És nem persely jár körbe;
I nije škrabnica to
a hátborzongatásnak megszabott ára van
što okolo hoda; jeza ima svoju cenu
és jóelőre túl kell
i unapred se može i mora
és túl lehet jutni leszurkolásán.
osigurati plativši traženu svotu.
7. Társalgás
7. Razgovor
A mítosz mindig – ha sután is –
Mit uvek – iako nespretno –
igazságra törekszik, óvja, ha már
žudi za istinom, štiti je kad se već
fölébredt bennünk az igazság igénye
probudila u nama potreba za istinom,
(ha gyakorlatáról lemondatik is),
(mada primena u praksi izostaje)
legalább látszatát, legalább
makar samo prividno, makar
törmelék-csillámát a lehetségesnek:
i krhotina od moguće celine:
a bikafejű szörny, a krétai
neman s Krete s glavom bika krv je
még vérivó volt, nem az ő
pila, ali njegovu nisu pili.
vérét itták. S a hős tévelygett volna
Jer junak bi lutao kroz
a hozzá vezető, a túlerőhöz
skrivenih koridora dok puta
vezető úton, rejtek folyosókon,
ne bi našao do nadmoćnog protivnika
s hiába győzött volna, sohasem
i zalud bi pobedio, vrativši se nikad
juthatott volna vissza a szabad
svežinu slobodnog prostora
levegő édes fényébe. E porondon
ne bi osetio. U toj areni bik među
előre-nem-tudott és álnok
unapred-ne-znanim i podmuklim,
csapások közt a bika tévelyeg.
bolnim udarcima samo tetura.
Egyenesen és kényelmesen ülnek,
Uspravno, udobno sede oni
akik vérétől részegek.
koji su od krvi opijeni.
8. Catullus dala
8. Pesma Katula
Mert valamint a magas Taurus legfőbb tetejében
Jer kao što na najvišem vrhu visokog Taurusa
ágaival zúgó tölgyet, vagy sok tobozával
šumećeg hrasta ili šišarkama punog
terhes gyantafenyőt csavar és tép szörnyen a szélvész
crnobora okreće, lomi neumoljiva oluja
(az meg a rántástól eldől, kiszakad gyökerestől,
(koji se od silnog trzaja iz korena isčupa
s hultában széttör mindent, ami elébevetődik):
i dok pada lomi sve na što usput naiđe):
így terítette le ott hős Théseus, győzve, a szörnyet,
tako je tamo heroj Tezeus oborio čudovište
szarvaival ki hiába döfött az üres levegőbe.
što je svojim rogovima u prazan zrak zarinulo.
9. Társalgás
9. Razgovor
És itt is és most is; Théseus küzdelme
I ovde i sada; opet, opet i opet, uvek ispočetka
megismétlődik újra s újra.
ponavlja se borba Tezeusa.
S a szegény Minotaurosz hiába döf.
A jadni minotaur uzalud se bije.
Úgy oktatták, hogy a kendőbe döfjön,
Učili su ga da u maramu zarine
s nem védheti magát: a libbenő
a štitit sebe ne može: iza
kendő mögött mindig – akár a végzet –
lebdeće marame – kao sudbina –
a semmi áll.
praznina ga čeka.
Most mát Thészeusszal van dolga a fövenyen.
Sad već na tratini s Tezeusom se bori.
10. A játékmester dala
10. Pesma majstora igre
És ő – milyen legyen?
A on – kakav da bude?
Legyen előre diadalmas,
Neka bude unapred slavodobitan
lehetőleg már sok
po mogućnosti iza sebe sa
győzelemmel a háta megett.
bezbroj trijumfalnih pobeda.
Érezze úgy, hogy erre a csatára
Nek oseća da je predodređen
remdeltetett.
za tu borbu.
És mutassa is. Olyan legyen, ki vissza az ünnepléstől sem retten,
Neka to i pokaže. Neka se ni od svetkovanja ne preza,
arany-piros-cifrán, tudom-hogy-vártok mosollyal vonuljon be, mint
nek stupi na scenu zlatno-crveno-iskićeno s osmehom
primadonna a pompás nagyoperettben.
[znam-mene-čekate, kao u sjaju operete vedeta.
De balettet is járjon, virtuóz módon, leheletfinom szabályhoz
I neka bude virtuozan plesač ravnajući se prema istančanim pravilima,
[igazodva,
ko neprimetnim pokretima levo-desno tera nezgrapnog prisilnog-junaka, Minotaura.
egy-egy alig-mozdulatával terelje a bumfordi kényszer-hős
Jer i to je neosporno lepa umetnost, nije bilo šta,
[Minotauroszt balra-jobbra.
jer prividno nad glomaznim čudovištem pobedu slavi vitka lepota,
mert művészet ez is és nem kicsiség és szép is kétségtelen,
jer gipka elegancija
mert látszólag csak a karcsú szépség győz benne az otromba
određuje u toj igri ko će gde krenuti od dva protivnika.
[szörnyetegen,
Ovde to, što je lepo, uzdiže raspoloženje.
mert hajlékony elegancia
11. Moja pesma
szabja meg benne, hogy mikor hová kell mindkettejüknek fordulnia.
Jedina je razlika da u baletu
Mert szép a szabály és itt is minden azon bukik, azon áll.
smrt nije obavezna.
11. Az én dalom
12. Razgovor
A különbség annyi, hogy a balettban
Izvižde torera ako prekorači zadanu crtu
nem kötelező a halál.
i bika ako se plaši, mada verujem da za to puno ne mari;
12. Társalgás
al krvi sve manje ima, postaje sve nesigurniji,
Kifütyülik a torerót, ha túllépa megszabott vonalon,
pre no što izbodeno telo sam izdahne
s a bikát, ha gyáva; bár nem hiszem, hogy ez őt zavarja nagyon;
mora biti ubijen.
de egyre kevesebb a vére és egyre bizonytalanabb,
I ako je ubod spretan, ako procenjuju da je bik dobar, aplaudiraju,
meg kell ölni, előbb, mint magától
(mada verujem da za to nije zahvalan), ”TORO! TORO!” – skandiraju.
elhullna a szúrások alatt.
13. Pesma bika
És ha ügyesen döf, ha jó bikának itélik, megtapsolják, mint
Nije to moje ime, nije samo to.
[ellenfelét
Minos i njegov sin sam bio.
(bár nem hiszem, hogy hálásan fogadja), „Toro! Toro!”
Kralj i vladar koji je kao spasitelj
[– kiáltják a nevét.
za svoje pleme vlastitu krv žrtvovao.
13. A bika dala
A za izbavljenje to je i pomoglo,
Nem így hívnak, azazhogy nem csak így.
uvek i drage volje.
És Minosz voltam és fia.
Jer su naivni mislili, ako ja pre umrem,
És király és törzsfő, akinek vérével
preminuti se ne mora.
a népét kellett megváltania.
Zbog toga su bili voljni strahopoštovati mene i voleti
S az hozzá is segített, hogy megváltsam őt
kao inkvizitor jeretika koga iskupi ako mu bol odmeri,
mindig is készségesen.
ili kao ovna, jarca i pokajnika
Mert azt hitték szegények, ha én előbb halok meg,
koje u strahu redovito svačijim grehom
ők nem halnak meg sosem.
terete, obožavaju ih i zlostavljaju i uništavaju ih redom,
És hajlandók voltak tisztelni érte, rettegni, szeretni, mint
i sad ga dozivaju al nek se ne vrati, sve, sve to sam bio,
az inkvizítor az eretneket, kit megvált, ha ráméri a kínt,
zato sam za dane takmičarskih slavlja vratit se morao.
s mint a kosokat, bakokat és bűnbakokat,
Vas, koji preplašenim otkucajima srca skakutate oko mene,
kikre annak rendje és módja szerint
vas, koji mi cveće bacate i krv uzimate, čija cvileća radost do mene dopire,
rárakják vétkeiket, és meggyötrik, megölik, és imádják
poznajem...
[rettegve mind,
14. Pesma mase
és inkább hívják, csak vissza ne térjen, ez voltam, mindez én,
Evo kralja, našeg uzvišenog vladara!
ezért kell visszatérnem ma is a mérkőzések ünnepén.
Pogledajmo kakva je duša tog junaka.
Ti köröttem táncolók, noha egyhelyben, szivetek
Bodemo ga, mučimo, lomimo, ubijamo. Drži li se? Ubijmo ga ako ne.
[tam-tam dobjaival,
Ako da, ako se herojski drži, uzviknimo: ”Bože!”
ti rám virágot dobók és vérem vevők, kiknek szűkölő öröme
i tako ga pogubimo. Jer on je mi a mi smo on.
[fülembe rivall,
Sjedinimo se s njim ako zaslužuje; tako može biti ubijen i ubica, požderen i žderač.
ismerlek…
Cepamo ga i jedemo, ta ista smo celina; zaslužuje divlju ljutnju našu:
14. A tömeg dala
jer grehota je što se ubija i mi moramo osetiti kaznu.
Ez itt a király, a mi vezérünk! Szedte-vette!
15. Razgovor
Megnézzük, hogy a lelke emelkedett-e.
Video sam Ariadnu.
Döföljük, öljük, törjük, gyötörjük. Állja-e? megöljük, ha nem.
U modernom šeširu je sedela na tribini, uhvatila je za ruku
De ha igen, ha hősiesen, azt mondjuk néki: „Istenem!”,
svog križara i ovlaženim usnama i trepavicama
és úgy végezzük ki. Mert ő mi s mi meg ő.
posmatrala odvijanje turnira.
Egyesülünk vele, ha megérdemli; így lehet ő az ölt s az ölő,
Prilikom svakog uboda trgnula je sa rukom, sve više se priljubila
[a felfalt s az evő.
uz svoga pratioca čije se lice stalno menjalo: čas je bik postajao
Így tépjük és esszük, hisz egyek vagyunk; megérdemli vad haragunkat,
svileno-crno lice đavolsko-božanstveno (kad je bik zarinuo),
e kérlelhetetlent: mert vétek, hogy öljük; és büntetnünk kell benne
čas golobradi, slavom opijeni
[magunkat.
iz sto rana vaskrsli mladić (kad je torero zamahnuo);
15. Társalgás
stapala su se ta dva lica u njemu, od toga ona ništa nije primetila
Én láttam Ariadnét.
dok je zlatno-svečano-ukrašeno ushićeno disala i uzdisala;
Divatos kalapban ült a lelátón, belekarolva
među butinama strujne udare osećala – a kad je ubod označio kraj –
egy lovagjába és nedves ajakkal,
njene kraljevske grudi ispod mekane, svilene košulje i skladnog
pillákkal nézte, mint pereg a torna.
belog rublja kao na vrhuncu zanosa šiljaste postale;
És minden szúrásnál rándült a karja, szorította közelebb, közelebb
za svaki mlaz sveže krvi ponovo je podigla glavu
magához a férfit oldala mellett, kinek arca változott: vagy bika lett,
i pohlepno širila oči sklopivši ih zatim s blaženim osmehom;
fekete-bársony isten-ördög arc (mikor a bika támadott),
bila je zarumenjeno-oduševljena ali se ponašala pristojno
vagy pelyhes és hamvas és diadalmas,
kao što priliči na takvoj priredbi jednoj mladoj dami.
sebekből éledő ifjú )ha a torero lendült nagyot);
16. Izveštaj
de egybe is olvadt benne e kettő, nemigen különböztette meg,
Dolazili su, žurili su, hrlili
míg tapsos csuklóján arany perecekkel pihegett és lihegett;
na tribinama veselo se grlili;
míg combja között érték villanyütések, míg – ha a döfés sikerült –
među njima i sudije koji kažnjavaju – ispravno –
királylány-keble a divatos selyeming és az illedelmes
samozvane krvnike.
fehérnemű alatt csúcsossá merevült;
17. Pesma puta
míg minden csepp vérre, mely frissen kifreccsent, fölkapta fejét
Sa bezbroj viđenih čuda
[megújra,
smo prešli preko morskih valova;
és tágranyitotta mohón a szemét, majd üdvözült mosollyal
za nama su maslinici
[nyomban lehúnyta;
plodovima mahali;
a míg általában úgy viselkedett kipirult-lelkesen,
među hridinama i nad uvalama
ahogy egy igazi jómodorú ifjú hölgy viselkedik az ilyen versenyen.
na radost naših očiju
16. Jelentés
azurno-plavo nebo
Jöttem, ömöltek, özönöltek, derűsen
vlastiti pir slavio;
csevegve töltötték be a padsorokat;
vazduh, voda i plavetnilo
köztük a bírák, akik megbüntetik – helyesen –
bezbrižnim su nas stvorili,
a magánzó kéjgyilkosokat.
bio je to čar nebesa i ulja
17. Az út dala
koji nas je radi suštog zaborava
lebegtünk át a tengeren
u novu i novu luku blaženstva
idillt idillre látva;
zvao, slao i odveo.
olajbogyó többmillió
A sad iznenada u krv nas je doveo.
integetett utánunk;
18. Razgovor
szirtek között, öblök fölött
Možda smo se tako osećali
az ég saját kékjeivel
lutajući kroz sjajne holove
saját kedvére játszott
Prada kao u nekakvom labirintu lepote
s kedveskedett szemünknek;
da Čovek otkada samo postoji
a lég, a víz, a kékség
pati u neprekidnoj borbi;
gyanutlanná varázsolt,
i mnoštvo građana, u sebi sakrivena lica, sve dok ne dođe na njih red
ég-, lég-, olaj-varázs volt,
bubnjevima i klicima „Toro! Toro!“ okružuju izabranika
mi küldött, hívott és emelt
koji je sam spreman umreti ili čak ubiti
magunk-feledtetően
dok ovo zadnje oni samo zajedno, samo pod štitom nisam-ja-bio;
új s új lágy-arcu révbe.
[pa junaku pripada počasna vatra;
S most hirtelen a vérbe.
i odakle? naravno sa lomače i iz krvoločnih pogleda
18. Társalgás
i od smiluj-se-nama svetla sveća iz nemilosrdnih ruku;
S lehet, hogy ezért is éreztük úgy
i da Čovek večno bije svoju bitku i odmora nema;
a Prado pompás termeibe lépve
a ni to nije istina jer između dve mučeničke smrti katkad stiže čas smirenja,
s bolyongva bennük, mintegy szépség labirintusában,
između dve borbe junak skladno narezanu lubenicu jede,
hogy az Ember, amióta csak él,
vredan par, pre no što ih zatekne bolest ili istorija, pronalazi u svojoj kolibi idilu,
vergődik a szünttelen tusában;
a i ostali tu i tamo i više puta, ali to što je tu viđeno, ti događaji
s hogy a társak, a sokak, a számukban elbújók, míg csak rájuk
pokazali su da je iz lanca bivstvovanja to, što je vedro, izostavljeno.
[is sor nem kerül,
19. Pesma galerije
tam-tammal és „Toro!Toro!”-val ugrándozzák a kiválasztottat
Ne u celosti samo u razmerima;
[körül,
u mojim okvirima nema svega što ima.
aki egyénileg hajlandó halni, vagy ölni akár,
Povetarca vetar iz pustinje
míg ez utóbbit ők csak együtt, csak nem-én-voltam pajzs alatt;
počinjene grehe kazna spominje.
[hát a hősnem tisztelet tüze jár;
20. Pitanje, izveštaj i pitanje
és honnan? a máglyáról persze, meg a gyilkos tekintetekből,
Zaista, gde je taj slatki greh, kako je retko tu počinjen;
meg az irgalmazz-nekünk gyertya-tüze az irgalomtalan kezekből;
slatki greh – ako je uopšte greh – skriva se negde,
s hogy szüntelen tusában liheg az Ember és nincs pihenése;
negde između čednosti i retorzije;
pedighát ez sem igaz, két kínhalál között telik idillre, bárha kevésre;
jedva je vidljiv na što nas patnja znamenitog sveca opominje.
eszi a lovag két tusa között, gondos szeletekre vágva, a dinnyét,
I o tome može čovek razmišljati
megtalálja, mielőtt történelem vagy betegség rácsap, a szorgalmas
da umesto Eve koja u stvarnosti se ljulja i jabuku otkida, uzvišeni ideal
[pár, kis kunyhóban idilljét,
[Amazonke šta može dati;
és a többi is itt-ott és többször is, de amik itt rögzítettek, a tettek,
nije li možda tako da na izmoždeno muško telo prikovane nežno-pobožne
azt mutatják, hogy a lét láncolatából valami igazán mosolyosat
oči svete device nisu ni tako svete.
[kifelejtettek.
Još i Botičeli koji inače blagim nijansama sjaji,
19. A képtár dala
baš ovde kao da postaje divljak: mladi lovac, konj i psi tragači svi golu mladu gone
Nem teljesen, csak arányaiban;
koju mladić vlastitim nožem spretno komada.
kereteim között nim minden, ami van.
I dok svako delo čak i onda kad užas prikazuje govori o postojanju: „Da! Da!“
A lágy szellőről a sivatagi szél,
i osvetljuje dvoranu i razveseljava,
s az édes bűnről a büntetés beszél.
– crnim plaštom sve pokriva to što ovde vlada, što sve za sebe zahteva:
20. Kérdés, jelentés és kérdés
nesmanjenom žestinom stalno se ponavlja
Valóban, hol is az édes bűn, milyen ritkán kerül itt rá a sor;
komadanje živog mesa,
az édes vétek – ha ugyanvétek – többnyire elrejtőzik valahol,
ta diminantna Tema.
valahol az érintetlenség és a megtorlás között;
21. Razgovor tokom lutanja
alig is lehet látni, amivel egy-egy diadalmas szent megütközött.
Na bezgraničnoj cesti šta je taj brižljivo izgrađeni pakao,
S az ember el-elmerenghet azon,
[mnoštvo nemana i pretnji, đavola eksera, bičeva, kolaca i patnji,
hogy a létben ringatózó, az almába beleharapó Éva helyett
kakva je ta korporacija od svih mogućih kazni?
[magasabb eszmény-e az amazon,
Zašto je potrebno zbog jednog udisaja zraka iznad zelene tratine
vagy nem inkébb úgy van-e, hogy a megkínzott férfitestre
mnoštvom mučeničkih smrti platiti kasnije
[gyöngéd áhitattal fölnéző tonzurás szentnek
u šiljastoj, ekserima punoj, sluzavoj, užarenoj utrobi pakla?
szerelmes pillantásai tévútra mentek.
Da vidimo kako je zamišljeno: bog je odvojio voćku i rekao: „Izvoli sine“.
Még Boticelli is, ez a máskor oly gyöngéd fénnyel szelíd,
„Hvala“ rekao je čovek i uzeo je i istog trena u paklu se našao;
itt mintha megvadult volna, épp itt: a vadász ifjú, a ló s a
a sotona zadovoljno trljao ogavne šape: „Uspeo sam.“
[kutyák a meztelen nőt kergetik,
Uspeo je on ili Gospod? Gospod nije li i sotonu vlastitom rukom stvorio?
s az ifjú késével szétmarcangolja szakszerűen.
„Momenat samo“ rekao je dobar poznavalac vere „ već si pre pogrešio,
S míg minden műremek, az iszonymutató is, azt mondja a
kazna je samo zbog zabranjenog voća stigla...“
[létre:”Igen, igen!”
Zar voćka nije tamo bila?
és megvilágítja a termet, s tud boldogítani,
Il bog samo nasamari?
– az egészre együtt fekete köpenyt borít, ami
Mi smo tako primetili da svakog sočnog ploda nova i nova kazna prati
mindent magának követel: nemhalkuló kérdésével gyötör
i svaku priliku grabi da isproba smrtnika dal će verovati
az élő hús tépést ismételő
da je život lep i da za njega postavljeni sto – što je Gospog postavio –
domináns Témakör.
[radost življenja, smisao bivstvovanja,
21. Társalgás bolyongás közben
i ako poveruje u kazan ga baca i putem svojih đavola
Mi is itt e végenincs úton ez a sok szörny, és fenyegetés, sátán,
(čiji su ako nisu Njegovi?) utrobu mu griza, ujeda, raskomada;
[szög, korbács,karó, gondosan kidolgozott pokol, ördög és fene,
i milostivo uočava ako pretrpanu trpezu, a i delić užitka smernik odbija,
mi a büntetéseknek ez a nagyüzeme?
„ovaj je svetac među svecima“ aplaudira
Miért kell egy lélegzetvételnyi levegőért az édes rét füve felett
hor anđela koji krilatim glavama sa tribine posmatraju
kínhalálok seregével fizetni később a fülleteg
kako strelu, koplje, kolca razjarena lica ( a njih ko je stvorio)
hegyes és szöges és csápos és nyálkás, parazsa poklok
[u hvaljenog sveca udaraju
[bugyraiban?
ili kako paganin na vrat mladog svetog mužjaka kameni točak stavlja
Lássuk csak, hogyan képzelték: az isten növesztett gyümölcsöt
i gogolg u provaliju gura a ovaj tokom pada svoj ud stidljivo pokriva,
[és azt mondta: ”tessék fiam”.
ili izbodu svetog bika, a sveta krava (Katarina kao i ostale na točku
„Köszönöm”, mondta az ember és vett és nyomban a pokolra
[za smrvljenje) krilo rukom brižnom stidljivošću zaklanja,
[került;
(Ifigenija je već u doba Eshila za to dobru reklamu imala),
a sátán dörzsölte undok mancsát: „Sikerült.”
i mnoštvo anđela raširenim rukama slave to, što se našao neko,
Neki vagy az Úrnak? A sátánt merkával együtt nem az Úr
ko među spravama za mučenje zakletvu polaže, ko je na bini
[teremtette-e?
[ideje i nasilja tako dobar Toro;
„Álljunk csak meg!” mondja a hittudós, „már előbb hibáztál;
čeka ga pljesak nebesa što njegove patnje slavom ovenča,
[itélete
samo neka sad izdrži; jer ako se izvuče ispod svih tih muka
csak a tiltott fa gyümölcséért sujtott..”
[nek u pakao odgega;
És hát az nem volt ott?
prikovani sveci naglavačke vise na križevima budeći vizije i
Vagy isten csak beugrat?
[osećaje čuda u prostim dušama,
Mi úgy vettük észre, hogy minden gyümölcsért büntetést
nema, nema iznimki da bi Gospod rekao, „pustit ću ga ovog puta;
[talált ki, újat meg újat;
nek oseća milovanje vetra, nek bezbrižno svira na lauti sanjareći
s hogy minden alkalmat megragad kipróbálni az embert, vajon
[o vlastitom raju,
[hiszi-e,
nek slobodno grli čovečanstvo i svoju mladu damu“.
hogy édes a lét, s hogy számára a terített asztal – mit az Úr
Okolo je žar, u srcima žal; mišići su žalcima đavola otrovani.
[terített meg – a lét gyönyöre;
I ubijaju i umiru, i mrtvi umiru, talasi mrtvih na mrtve padaju.
és ha elhiszi, lecsap rá, kazánba dobja és megbízza ördögeit
22. Izveštaj
(ki máséi, ha nem az Övéi?), hogy marják és harapják és
Bik je još živ.
[huzigálják a zsigereit;
Zaista bi bilo nepristojno
és méltányosan, malaszttal honorálja, ha visszautasítja a teli
kad bi odmah nakon stupanja na scenu izdahnuo.
vtálat a jámbor,
Ne, on je velikodušan. I zahvalni su mu
de még egy csipetnyi örömet is, „ez aztán szent a javából!”
jer prosto zbog njihovih volja, želja i novca
mondják az angyalok, szárnyas fejükkel, kik a lelátóról figyelik,
još jedno vreme daje da ga živog komadaju.
amint a nyilat, a dárdát, a karót a torz-arcú bőszek (s azokat ki
23. Pesma ulice i razgovor
[alkotta?) a dicséretes szentbe verik,
U izlozima su krasni dragulji, znamenja
vagy a fiatal hím-szentnek malomkövet köt nyakába a pogány
i jeftine glave bika i kipovi svih mogućih svetaca
és vízbetaszítja mezítelenül, s ő nemi szervét eltakarva zuhan
i nešto skuplje u većim dimenzijama bikovi od samta
[alá,
iz kojih uredno rezbarene poluge strše iz označene tačke mišićavog vrata,
vagy megszurkálják a bika-szenteket, s a tehén-szent (Katalin és a többi
i srdačni i uljudni i uglavnom prijazni prolaznici koji svoje uspomene
[a két kínzókerék között) ölére szorítja szemérmes gonddal kezét
sakriveno nose u dubini duše, one jučerašnje i one stoletne,
(már Aiszkhülosznál Iphigéniának jó sajtója volt ugyanezért),
i dostojanstvena melodija jezika se čuje na njegovanom parku i elegantnom uglu,
és kezüket tárják az angyalok, ünneplik a vérfacsaró
iz okeana zaborava vreme i život stupa na sunčanu, ozarenu hridinu obale grada
szerszámok között forgolódó hitvallót, aki az eszme és erőszak
i u senci hrama i u žamoru bezistana uz nacionalno jelo paella,
[porondján ilyen jó Toro;
kraj rascepane janjetine bezbroj sićušnih školjki i rakova
vár rá a mennyország tapsa, mely mintaszerű szenvedését
[nalazi svoju grobnicu u vidu servirane salate.
[megkoszorúzza,
Zbog toga nemojmo biti sentimentalni.
csak most tartson ki, mert még pokolra is juthat, ha a kínok alól
Zbog svakog izgubljenog živog bića nećemo plakati.
[magát kihúzza;
Ali nastojmo život očuvati
függnek a szentek fához kötözve, vagy fővel lefelé, csodálatot
i – možda – nemojmo ubijati.
[ébresztve, látomásosan, a kereszten,
Da suze za svako živo biće čuvamo,
és nincs és nincs és nincs kivétel, kire az Úr azt mondaná, „most
more bi morali u sebi nositi,
[az egyszer még eleresztem;
il se u more pretvoriti.
csak lélegezzék önfeledten és pengesse gondtalan a lantja húrjait,
Ali zar to nismo?
[merengve önnön dallama felett,
24. Pesma mora
vagy öleljen át karjával egy leányt és szivével az embereket”.
Baš nismo. I da uzalud ne trošiš reči
Körül parázs, a szivekben marás, az izmokban ördögök fullánkja
odgovor odmah stiže:
[dúl.
more nije podmukao mada besni;
És ölnek és halnak, és holtan is halnak, a hulláknak hulláma
ubija ali ne nalaže.
[hullákra hull.
25. Idila
22. Jelentés
Zagrli muškarac ženu i žena muškarca za vreme pauza, u trenucima
A bika még él.
[odmora prezrelo gržđe čopkaju,
Igazán udvariatlan
pluća ne dahću tek smireno dišu, tornjevi grada daljinu posmatraju;
volna, ha kimúlna, mihelyt belép, abban a pillanatban.
na padinama putevi su nove loze, tegljači vodu sa izvora nose,
Nem, ő nagylelkű. És hálásak neki,
smeran opat grehove oprašta, roditelji uče, zaljubljeni vole,
amiért a kedvükért s a vágyukért s a pénzükért
veseli lovci odmaraju u hladu jasena, za srnom nasmijana lica tek gledaju,
magát egy darabig még elevenen metélteti.
dani i noći se uredno smenjuju, u zraku plavozlatni i
23. Az utca dala és társalgás
[srebrnastozeleni zraci titraju,
A kirakatban kegyszerek, ékszer-remekek,
držeći se za članke plešu mladi, krug nije ne zapoved stvoren,
és szentek olcsó szobrocskái és olcsó ikafejek
[kolo na vlastitu radost igraju.
és valamivel többért nagyobbméretű bársony-bikák,
26. Pesma mase
[melyeknek
Torero je izvukao sablju.
nyakszirtje alól a szabályos rudacskák, a kijelölt pontról
27. Kraljevi, slikari, Greko
[kimerednek,
Filip, Filip i uvek samo Filip, i zašto ne bi baš on,
s a szivélyes és udvarias és többnyire szép járókelők, kik
juri na konju kao mladić il zreo muškarac; on je taj ko je i u
[hordják az emlékeket
[krevetu pažljivo prati svetu molitvu,
lelkük kijelölt helyein, az ezredéveseket s a harminc év
i pažljiv je kako posmatra sve i svakog i koga posmatraju,
[előttieket,
[jer stecište sumnji je ova zemaljska kugla,
s az elegáns sarkok, s a gondozott parkok, s a nyelv méltóságos
koliko puta su naslikali njegovo hladno – pogotovo u tom
[gyönyörű dallama szól,
[toplom kraju, al stvaralačko lice? Grubo je, da,
felhágott a napos, a lukacsos-szirtes,, legelős, városos partra az
ali jer je iskreno i pravedno i ogledalo je umetnosti;
[élő az idő s az idők tengere alól,
tvrde granice i žeđ za slobodom, kočnice i zahuktali motori
s a templomok hűvöse és a bazárok meleg ricsaja, s a nemzeti
[se spajaju u večnosti;
[étel, a paella,
Filip kad juri ograda se ruši, al nadmašiti sebe ni on nije znao,
a báránycafatok méllett hány kis kagyló és apró rák rizzsel körített
nije ni hteo al kraj Greka skoro je potrčao,
[takaros ravatalja.
dok on – žrtva i pričesnik ujedno –
És éppezért ne leggyünk szentimentálisak.
u vlastito stvorenom mediju je ovekovečio taj promenljivi- propaćeni- krvavi svet
Minden élőlényért könnyet nem törölünk.
stvorivši takvo uzvišenje gde u borbi malaksao ratnik dušu miri
Ameddig lehet, úvjuk életünket
i biva slavom ovenčan; tamo pruža ruku biću o kome je sanjao,
és – amennyire lehet – ne öljünk.
[ko ruke i prema njemu odmah širi,
Hogy minden élőlényre fussa könny,
ne rasuđujući vrline i zasluge saosećanje mu daruje
tengert kéne magunkban tartanunk,
na munjom išaranom nebu, njemu, ko je još živ, al ga čeka svet
vagy épp tengerré válnunk.
[gde pomor caruje,
De hát nem az vagyunk?
kao gledaoci na igralištu okružuju ga ožalošćeni
24. A tenger dala
koji su i sami za smrt predodređeni,
Nem egészen. S hogy ne kérdezd hiába,
dostojanstveno igraju nepomično kolo s nevidljivim štapovima
ím itt a felelet:
[među nježnim prstima,
a tenger tajtékzik, de sose gyáva;
i sve jedno je dal je taj štap tirzus ili vinova loza
a tenger öl, de nem ölet.
il žezlo što će poraziti svog nosioca,
25. Idill
il štap u rukama opijene mase, oni će nakon preminuća opelo
Átöleli a férfi a nőt, át a nő a férfit, a történések szüneteiben
[ili zadnji krik do neba šaljeći sami sa sobom miriti.
[mézzel-töltött szőlőszemeket esznek,
28. Pesma Euripida i evangelista Mateja
tornyaikkal a városok szétnéznek, s a tüdők nem zihálnak, csak
De, sad pronađi Bakhusa;
[lélegeznek;
de širom oglasi sudbinu
hegynek föl, völgynek le jó indák az utak, a szamár hátán
zmaja Panteusa ko u žensko ruho
[forrásvizet hordoz,
obučeno prstima je
szerelmes szeret, szülő oktat, mezítlábas barát feloldoz,
uhvatio lepi tirzos
falatozik a fa alatt a vadász, legyintve-nevetve csak épp
– samrtnu presudu –
[utánanéz az őznek,
i sledeći bika u ponor je pao.
nap és éj rendben váltakozik, kékarany, zöldezüst fények
I svukoše ga i u grimizan plašt obukoše.
[kergetőznek,
I staviše mu na glavu od bodlji pravljenu krunu
csuklónál fogják egymás kezét a fiatalok, körben oly táncot
i trstiku u desnu ruku
[lejtenek, mit senki sem vezényel, de ők maguk akarják.
i kleknuvši pred njim rugaše se njemu
26. A tömeg dala
i rekoše: Budi blažen kraju Hebreja
A torero kihúzta kardját!
i bili ga popljuvali, oduzeli
27. Királyok, festők, Greco
trstiku i o glavu mu razbili.
Fülöp, Fülöp és mindég csak Fülöp és miért ne éppen ő,
Pošto su ga izrugali, skidaše
ide-oda vágtat, hol ifjan, hol korosan; ő, az istentiszteletet
mu grimizan plašt i u svoje
[ágyból is figyelő,
ruho ga obukoše
s aki figyel mindenre és mindenkire és akit figyelnek, mert a
i odnesoše
[kerek föld a gyanakvás porondja,
i na križ prikovaše.
hány festő festette meg hideg – s a forró világban különösen,
29. Razgovor
[de alkotó arcát? Goromba,
Bik ispred očiju svih tetura.
mert őszinte, de igazságos is, épp mert őszinte, a művészet tükre;
Koliko oči, koliko pari oči iz nepomičnog kola kamenih sedala,
a kemény határok és a szabadság vágya, a fék s a motor
koliko pari preplašenih i radosnih i užitkom ispunjenih
[összetartoznak örökre;
[oči koji sad tamo blenu,
a korlát ha tágul, és Fülöp ha száguld, de túlszáguldani magán ő
blenu tamo i prilepe se i napinju se,
[se tudott,
koliko ushićenja u veličanstvenom i užasnom prizoru,
nem is akart, és Greco mellett csaknem elvágtatott,
[kako okrvavljeno ali neprekidno
míg ez – áldozat és áldozó egyben –
juriša i pri kraju te bespoštedne borbe.
örökké tette a változó-szenvedő-vérző világot, a magateremtette
30. Pesma bika
[közegben,
Gospode, Gospode, što si me napustio?
oly mennyországot magasítva, hol a küzdésbe-lankadott élő már
31. Razgovor
[oda is érő,
U Provansu se ne radi tako: tamo mladog bika
már meg is dicsőül, ott tárja karját, afelé, akit megálmodott, s aki
krunišu. Kad mu je glava vencem okićena, borba biva
[felé is tüstént kar-táró,
gotova i na kraju su svi zadovoljni. Svoju
nem vizsgálva erényt meg érdemet, csak teljes részvétét közölve
spretnost dokazavši čovek uistinu pobeđuje životinju
[véle,
(i što je još važnije: takođe i u sebi sakrivenu beštiju;
a villámhasogatta égbolton, véle, ki élt, s kire mindenkép várt
varvarstvo ne modernizira: predaje konačnom zaboravu).
[a halála,
I samo usput misli na to, onaj ko želi, šta zapravo venac predstavlja:
s kit körülállnak a gyászolók koszorúban, mint pályán a nézők,
„izabran si i vladar ćeš biti i bog i ubit ćemo te i oplakati“,
a majdan szintén mennyországba érők,
bik ne razmišlja samo nešto duže živi, ne zabavljaju ga znamenja.
finom ujjaik közt láthatatlan pálcákat tartva és moccanatlan
Tek iz daljine se naziru krvavi likovi moćnih kraljeva.
[méltóságos körtáncot lejtve,
Ali tu svojim nevidljivim tirzosima gledaoci okružuju junaka,
mindegy, hogy a nádbot thürszosz-e, szőlőfürtöket hord-e,
zajedno s odrezanim repom i rogovima bika visoko uzdižu svog prvaka.
vagy jogar, mely hordozójára csap végül,
Jer imaju svoju ulogu svi su sretni,
vagy pálca, kezében a mámoros rajnak, mely az elmúlással,
svi, svi oni koji su tokom borbe bezimeni.
[végső imát vagy végső visítást az égig verve, kibékül.
Skidaju sa njega kožu i meso kao Voguli sa medveda
28. Euripidész és Máté evangelista dala
[koga usrdno celivaju,
Nosza, keringj körbe Bakkhoszért;
mašu tim kao skalpom indijanac, kao lovac na lobanje
nosza sivítsd fennen végzetét
[kad pokaže odrezanu glavu.
sárkányfi Pentheusznak, aki nő-köntöst
I ovaj ili onaj deo tela,
öltve, a nádvesszőt, a szép
svako će dobiti komadić od odrezanog repa.
thürszoszt – bizonyos halálát –
Time mašu plamtećim licima. „Zapravo najbolje prolaze veterinari
keze közé fogta
– vele – njima pripadaju najbolji komadi.“
s vezéreként a bikát követve hullt alá.
Sudbina mu je tako dovršena,
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
zemlja je od krvi natopljena;
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére,
i svi su mogli osećati
és nádszálat a jobb kezébe;
da su sada klali, od svetog čina
és térdet hajtva előtte, csúfolják vala,
to će im pripasti.
mondván: Üdvözlégy zsidóknak királya!
32. Pesma Homera i razgovor
És mikor megköpdösték őt, elvevék
Okupili su se ratoborni akhaji oko mrtvog Hektora
a nádszálat és a fejéhez verdesik vala.
s užitkom su gledali lepotu njegovog tela;
És miután megcsúfolták, levevék
i bez inimke svako ga je još jednom ranio.
a palástot és az ő maga
Neko se svom susedu ovako obratio:
ruhájba öltözteték,
„Koliko je lakše sada ga oboriti na leđa
és elvivék,
no dok je našu lađu živom vatrom plavio“.
hogy megfeszítsék őt.
Tako je govorio dok je mrtvo telo kasapio.
29. Társalgás
Slavodobitno su vukli bika ispred ispunjenog gledališta.
Ott támolyog a bika a szemek előtt.
Naduvana, mlohava životinja iz prašine je vikala
Hány szem, hány szempár a kő-ülések moccanatlan körtáncából,
[da mu život ne vredi ništa.
[koszorújából,
Tako se verovatno tezmao svezani Hektor za kočijom Ahila
hány riadt és örvendező, élvező, rettegő, hány szórakozó szempár,
i mnoštvo Hektora tokom stoleća.
[ami most odabámul,
Tako – neka se ne vređaju – Ahili na kolniku sudbine koji
ami odabámul és odatapad és odafeszül,
[sa svojim patnjama vratit se više nikad ne mogu,
hánynak a képet, szépet és szörnyűt, neki-nekifutva és vérezve
i torera koji se vratit ne mogu, pre ili kasnije
[de rendületlenül
iza vrata slave i imetka prašina ih čeka
e most már végpontjához vonuló-lejtő küzdelemben?
jer masa nikada
30. A bika dala
ne dozvoljava
Uram, uram, miért hagytál el engem?
da polože oružje.
31. Társalgás
Jer je dijamantska samica rešetkama zanosa zaokružena,
Provance-ben nem ezt csinálják: ott a fiatal bikát
slavodobitan teren gde aplauz oholo, zlatno-rumeno primaju oni
megkoszorúzzák. ha sikerül koszorúval ékíteni homlokát,
koji svoj jedini život na podij gurnuli, čiji ratni plen više ne
a küzdelemnek vége, és mindenki elégedett;
[može mir, malaksalost, dobronamerna uspravnost zameniti,
ügyességét bebizonyítva az ember valóban győz az állat felett
onima – zajedno sa bikom – isti pljusak srebrnastih suza pripada.
(s ami még fontosabb: a benne magában leskelődő állat felett is;
33. Zajednička pesma pojedinaca
nem modernizálja a barbárságot: könnyeden végkép elejti).
Rođeni smo naprasno
S csak mellékesen gondol rá, aki akar, hogy minek emléke e
nismo ni tražili.
[koszorú:
Divan tren miruj malo,
„kiválaszttattál és uralkodó lész, és isten és ledöfünk és elsiratunk”,
nemoj nas kazniti.
a bika nem töpreng, csak él egy kicsit tovább, jelképeken nem is
Prolaz - svi te molimo
[merenghet.
vatru ne pali,
Felkent királyok véres árnyai csak a messzi háttérben
pod stoletnom maslinom
[derengenek.
mi bi smrt čekali.
De itt a nézők láthatalan thürszoszaikkal a hős köré futnak,
Nek nam život podari
[tolongnak körüle,
– po našoj želji – mira,
és magasba emelik kedvencüket, s a bika levágott szarvát és
nek pesma ugasi
[farkát vele.
uzdah pokajnika.
És boldog is, mert szerephez jut, mindegyikük,
mind, mind a sokak, kiknek a harc folyamán nem ért a nevük.
Levetkőztetik bőréből, húsából, mint a manysik a medvét, kihez
[gyöngéden esengenek,
lengetik mint a skalpot az indián, mint fejvadász a megaszalandó
[sötét dicsőség-fejet.
És amaz ezt, ez meg azt kapja,
mindenkinek jut egy farok-, egy szarv-, egy fül-darabka.
Azt lobogtatják lobogó szemmel. „De legjobban járnak az
[állatorvosok, nekik
– mondják – a viadal után a legjobb húst mindig félreteszik.”
És elvégeztetett, elfolyt a vére;
és sorsot vetettek köntösére,
és mindjük úgy is érezhette végre,
hogy most belédöf, a szent cselekvésből
ím ez a része.
32. Homérosz dala és társalgás
Holt Hektór köribe tódultak a harcos akhájok,
bámulták, hogy mily szép termete és az alakja,
Hektórnak: s nem akadt, aki rá nem ütött sebet ekkor.
S volt, aki így szólt köztük a szomszédjára tekintve:
„Jaj, bizony, így sokkal könnyebb elbánni a hőssel,
mint mikor lobogó tüzeket hajigált a hajónkra.”
Volt, aki így szólt, míg a halott testen sebet ejtett.
Körülhurcolták a bikát az ülések előtt dicsőségesen.
A puffadt fekete, elnehezült tast a porban ordította
[magáról, hogy élettelen.
Így vonszolódhatott, Akhilleusz szekeréhez kötözve a trójai
Hektór, s az évezredek Hektórjai.
Így a pályáról – bárhogy duzzognak olykor – vissza végkép
[nem vonulható Akhileuszok sorsuk szekere nyomán,
s a vissza nem vonulható torerók előbb utóbb
a porban, túl a vagyon és dicsőség kapuján,
mert nem engedi meg
soha a tömeg,
hogy lábhoz tegyék a fegyverüket,
mert gyémántos börtön a rajongás rácsivak körített
dicsőség-terep, hol a tapsokat arany-pirosan, büszkén
[köszönik meg,
ők, akik egy-életüket a porondra lökték, kiknek hadi-táncát föl
[nem válthatja már nyugalom, ringó tunyaság, jótékony lusta közöny,
ők, akik ezüst zuhataggal – valamint a bikát – megillet ugyanaz a
[könny.
33. Az egyes emberek dala együtt
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.
Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk
- mint lehet - szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.