az ünnepnek vége

kraj proslave

csupa rosszarcú ittas

mnoštvo ružnih pijanih

hőzöngő tántorog haza

prilika tetura doma

feledve a díszlépés

zaboravljeni su strojevi koraci

feladva a haza

napuštena je domovina

belefáradtunk abba hogy mindegyre

umorni smo već od toga

észben tartsuk amit tőlünk

da stalno prebrojavamo to

elvettek számolatlanul

što su od nas nebrojeno oduzeli

lehetsz bármilyen ciné mintyé

možeš biti bilo tko

ha nem te vagy az úr

ako gospodar nisi

Erdélyt szeretni könnyű

lako je voleti Transilvaniju

hiszen úgy hagyja magát

jer tako sebe daje

szeretni mint egy ágyas aki lelkesen mindenkinek

kao neka priležnica koja svoju okrvavljenu

odadobja bevérzett fertőzött

zaraženu stražnjicu

sebes farát

svakome pruža