felidézem ma minden csínytevésem

prizivam svoje nestašluke

a sok sok bánatot mit a fejedre hoztam

mnogo mnogo boli što sam ti naneo

a hazugságokat de még inkább az elhallgatásokat

obmane a još više

a jófiúság feslő látszatát

prećutkivanja

a bennem loppal rejtező vadócot

prividnost dobrog mladića

a dicsekvőt a lustát a léhát

u sebi skrivenog divljaka

a javait két kézzel szóró

hvalisavca lenjčugu tranjavca

grandot

velikana koji šakom uludo baca

micsoda kotyvalék az ember

svoj imetak

milyen kár hogy nem egy tömbből faragott

kakav bućkuriš je čovek

nem olyan kívül is mint belül

kakva šteta da nije iz jedne gromade klesan

szerencsére nem örökéletű

nije takav iznutra kao izvana

egyszer csak rájössz

na svu sreću nije besmrtan

egek nincs kire haragudni!

jedanput ti sine

nebesa nema nikog na koga bi se ljutio!