Visong neki is tán otthon gyermeke,
Možda kod kuće dete se i njemu zna radovati
s bóbiskol fókabajszú atyja,
i njegov otac brkovima tuljana dremucka,
a gabonaszárat is tán megsimogatja -
možda klas i on pogladi –
itt szóba se állj vele!
tu nemoj s njim ni pričati!
Tu nemoj s njim ni pričati,
Itt szóba se állj vele,
jer tu je reč izdaja –
mert árulás itt az a szó -
kod kuće može biti čovek poštenja,
otthon lehet a becsület embere,
tu je: ugnjetač, ubica!
itt: gyilkos, elnyomó!
Tu nemoj s njim ni pričati, nit ga pogledaj,
možda baš u tvoju majku pucao.
Itt szóba se állj vele, ne is nézz rája,
Po naredbi došao,
tán épp anyádba lőtt bele.
ništa ne može,
Parancsra jött,
moguće je.
semmiről sem tehet,
Ali ti
lehet.
užasan greh preuzimaš
De te
ako makar i za trenutak
iszonyú bűnt veszel magadra,
s njim pričaš.
ha csak egy pillanatra
Sedi ispred kuće na klupu,
szóba állsz vele.
koračaj ulicom, uvuci se u vežu,
pokaži lice ljudima –
Ülj házad elé a padra,
ali ugledaš li ga
sétálj az utcán, húzódj a kapualjba,
neka ti mržnja
az emberek felé fordítsad arcod -
okrene glavu.
de gyűlölet
Pusti, neka vidi
kapassa félre fejed,
kakav ti je treptaj oka:
ha őt megpillantod.
pomak iskrene gnusnosti.
I zatvorene usne, sklopljene oči
Hagyjad, hadd lássa,
moraju da nauče svedočiti.
milyen is arcod rándulása:
Inače biste mogli biti veseli jarani,
az őszinte undor moccanásait.
ali sad je smrtni greh
Lezárt szádnak, behunyt szemednek
ako mu se nasmešiš –
is meg kell tanulni vallani.
nek ti usne budu uzete ako mu se nasmešiš,
Másként tán víg cimborák lehetnétek,
nek te večit
de most halálos vétek,
cerek krasi.
ha ránevetsz -
Ako više ti se duša ne uzburka,
ha ránevetsz, bénuljon meg a szád,
kad već on ne puca, ne da naredbe,
örökös vigyor
da ti tu na vratu sedi:
merevüljön reád.
nek te preteški žrvanji
večito terete!
Ha nem bolydul lelkedben többé,
Ako dopuštiš, ti devojko, da te miluje,
mikor már nem lő, nem lövet,
od tebe nek nikad žena ne bude,
hogy itt ül nyakadon:
s tobom muškarac nek radosti ne oseti –
roskasszanak örökké
biseri tvoje žudnje svete
mázsás malomkövek!
neka se rasprše.
Ti ženo, ako te taj može zagrliti,
Ha engeded, te lány, hogy simogasson,
od njegovog poljupca neka ti telo istrune!
ne válhasson belőled soha asszony,
Ako bi mu dete i drago bilo,
férfi boldog ne legyen veled -
tvoje čedo do njega, majko,
legszentebb vágyad gyöngyszemei
ne pusti!
széjjelperegjenek
Tu za njega nek ni trava ne raste,
neka ide kući!
Te asszony, ha ez megölelhet,
Ali dok se tu širi,
csókjától rohadjon széjjel a tested!
tu nemoj s njim ni pričati!
Ha kedves is volna szívének a gyermek,
Tu nemoj s njim ni pričati,
kisdededet hozzá ne engedd,
jer tu je reč izdaja –
édesanya!
kod kuće može biti čovek poštenja,
tu je: ugnjetač, ubica!
Számára itt fű se teremjen,
8. novembar 1956.
menjen haza!
De amíg itt terpeszkedik,
szóba se állj vele!
Szóba se állj vele,
mert árulás itt a szó -
otthon tán lehet becsületes,
itt: gyilkos, elnyomó!
1956. november 8.