Oratórium

Oratorij

HANG

GLAS

És látta az atya tolakvó könnyein át

I video je mudrac kroz naviruće suze

a határtalant, és látta a tél paripáit

beskonačnost, i video  je ate zime

ahogy ezrével a dombokon hirtelen görcsben

kako na  brežuljcima u nenadanom grču

térdre hull mind, és nyakak, fehér parabolák

na kolena padaju, i vratovi, bele

tűződnek a magaslatokba hogy immár a gőz

parabole strše u visinu da već para

lobogjon sörényként rajtuk, hogy bomoljanak

mesto grive ih  kiti da se raspadaju

hogy jégcsont és irha pezsegjen, ezüst vizek

da kosti leda i ira penuše, srebrne

lezuhogva a völgybe az arany tüzekkel

vode u dolini s zlatnim plamenima

kirobbantsák a zöldnek igátlan extázisát,

nepomućenu ekstazu zelena izazovu,

és látta az atya tolakvó könnyein át

i video je mudrac kroz naviruće suze

a bürök fergeteg-fátylát, a cica-füvek

olujni skut kukute, divlje gibanje

vad rugózását, látta, hogy a földarabolt

maslačka, video je da i razrezani

tavalyi rönk is kihajt, s a verem-kupolát

prošlogodišnji panj zazeleni, zemljanu

fölemeli csíráival egyetlen árva krumpli,

kupolu podiže jedan siroti proklijali krompir,

és látta az atya tolakvó könnyein át

i video je mudrac kroz naviruće suze

a kiirthatatlan akác ivadékai közt

među potomcima neuništive akacije

ahogy rozsda-tócsává egy vaskarika vérzik –

kako se željezni kolut u lokvu rđe pretvara: -

és akkor mennydörgető fiai jöttek újra,

tad su mu opet došli gromoglasni sinovi

csíkokat húzva és megfertőzve a kéket,

šarajući, prljajući plavetnilo,

kócolódó koszorút ontva a szivárvány

rutav venac ostavljajući na ohladnelo

kihűlt helyébe, körözve, hangrobbanások

mesto duge, neprestanim eksplozijama

sorozatával rombolva a házat tovább –

glasa, kružeći, dalje rušeći sagrađeno -

az atya pedig tenyerébe fogta fejét,

a mudrac je dlanovima štitio glavu,

nehogy elrepedjen, pántolta boldogtalanul.

obručem stezao neutešno, da ne bi pukla.

FIÚK

MOMCI

Jóreggelt jó atya, jóreggelt édesapánk,

Dobro jutro dobri mudrače, dobro jutro oče,

jöttünk ide újra, tisztelgünk neked jelekkel,

ponovo smo tu, poštu ti znacima odajemo,

fejed fölött a gépek visító liliomát

na nebo od mašina stvarani vrisak ljiljana

kitűzzük az égre és úntalan látnivalót

kačimo i tvojim staračkim očima neprekidnu

varázsolunk vén szemeidnek, ujjongjanak,

znamenitost dočaravamo, neka likuju, sjaje,

emelkedj ki végre bibliai sötétségedből,

uzdigni se već jednom iz biblijske tame,

éjjeléből a földnek, börtönéből a zöldnek,

iz mraka zemlje, zagrljaja zelene trave,

emeld föl arcodat hozzánk az új ragyogásba,

podigni pogled na nas, u novo bleštavilo,

rohamozóit a végtelenségnek figyeld rajongva,

ushićeno promatraj jurišnike horizonta,

jó reggelt jó atya, jó reggelt édesapánk!

dobro jutro mudrače,dobro jutro oče!

ATYA

MUDRAC

Hát itt vagytok újra, ádáz kölkei a földnek,

Pa opet ste tu, sramni potomci ove zemlje,

megéreztem előre, a gyomromat előbb

unapred osetih: pre ste mi želudac

kavartátok föl mint az eget és fuldokoltam,

nego nebo okrenuli i gušio sam se

tudván: a levegőt is elcsavarjátok számtól,

znajući: i zrak odvraćate od mojih  usta,

száguldó zsiványok, ti köszörült kard-szárnyuak,

jezdeći  odmetnici, vi s krilima brušenih sablji,

ti bivalybőr-sapkások, ti gömb-fejüek,

vi s kapama bikove kože, kuglasto - glave,

ti üveg-ököl-szeműek, ti orcátlanok –

vi s očima  staklenih šaka, bezobraznici -

úgy is hogy illetlenek, úgy is hogy nem emlékszem

i kao nedolični i kao ne sećam vas se

csak bölcsőbeli vonásotokra és nincs hajatok,

tek na čela iz kolevke i nemate kose

csak az a csecsemő-fürt, amit kicsi kévébe

tek ta vitica dojenčeta koju smo nekad

kötöttünk hajdan, cérnán függ a tükör fölött,

u sitan snop svezali,  nad ogledalom i

szívem fölött is, ha indultok, máris meginog.

mom srcu visi, kad krenete već se zaljulja.

FIÚK

MOMCI

Jó atya, jók a te radarjaid, de nagyon

Dobri mudrače, tvoje antene su dobre

egyéniek, a személytelen jelzőrendszer

ali su osobne, bezličan sistem signala

bárhol, bármikor, bárkinek szolgálni bír,

bilo gde, bilo kad, bilo kom može služiti,

parancsszóra a legravaszabb csillagot is

na zapoved i najprepredeniju zvezdu

megmarkolja akár a pók és kiszívja rejtelmeit,

kao pauk šakom uhvati i isisa joj tajne,

köpi az eredményt, piros meg arany betüket.

ispljuje rezultat, crvena i zlatna slova.

ATYA

MUDRAC

Piros meg arany betüket a sírkoszorú

Crvena i zlatna slova na pogrebni venac,

szalagjaira, ha ugyan lesz temetéstek,

ako ćete sahranu uopšte imati,

mert ahol jártok, ott csak szétdurranni lehet,

jer gde hodate samo se puknuti može,

fölfujt varangyok, ti, rücsök- és vérlabodák,

naduvane krastače, vi labode od krvi

akik a csillagot káderezik, csak azért

koji zvezde proveravate samo zato

hogy a tündöklést is igába fogják, mert végleg

da  i  bleštavilo zauzdate, jer napokon

elrontottak mindent a földön, – gyalázat,

ste sve pokvarili na zemlji - sramota,

ilyen kevélységet Isten se látott soha –

takvu oholost ni Gospod još nije video -

számítsátok ki: meddig türelmes az Isten!

izračunajte: dokle će Bog strpiti!

FIÚK

MOMCI

De isten nincs, ami nincs, azt nem lehet mérni.

Ali boga nema, čega nema, nemerljivo je!

ATYA

MUDRAC

Ahol a lehetetlen, ott áll mindig az Úr!

Gde je nemoguće, tamo Gospod stražari!

FIÚK

MOMCI

Akkor a te istened szüntelenül hátrál

Onda tvoj bog  neprestano se povlači

akár egy király, ha országát elcsípdesik,

kao kakav kralj  kome domovinu krnje,

elfogy a köd, a lehetetlen, a titok hazája,

nestaje magla, nemoguće, zemlja tajni,

már óhajunkra a villám fátyollá lassul,

na naše želje grom se u skut pretvara,

cirógatjuk vele magunkat, sziklát puhítunk,

milujemo time sebe, stene mekšamo,

és fecske-pehelyből a pirinyó rubin férget

sićušnu crv od rubina  iz paperja laste

fölnagyítjuk vér-mindenséggé, holdak, napok

do sveopšte lokve krvi uveličamo, dani

lángolnak ott is és cirkálnak üstökösök,

i meseci plamte tamo, komete krstare,

bizonyítva azt, hogy kicsi és nagy relatív.

potvrđujući, varljive su veličine.

ATYA

MUDRAC

Bizonyítva azt, hogy véremből híztatok nagyra,

Potvrđujući, od moje krvi ste se debljali,

hogy tetvet nagyítani kár, és bizonyítva,

šteta je vašku uveličati, i bolje je

hogy jobb ha a mennykő marad az Isten kezében.

ako gromovi u Božjoj ruci ostanu.

FIÚK

MOMCI

És ő, akit hajmeresztő riadalmadból

I taj koga si u prvoj prestrašenosti

alkottál magadnak, az isten visszaminősül,

za sebe stvorio, bog se degradira,

kezében kócostorával kecskét legeltet,

rutavom, rasparanom knutom čuva koze

akárcsak te, és dörmögtök a múltról, de mi –

kao i ti, i mrmljate o prošlosti, ali mi -

ATYA

MUDRAC

De ti megistenültök és ezüst palástban

Ali vi se dičite i u srebrnom plaštu

röpdöstök az égen, míg rajtam rohad az ing.

letate po nebu dok na meni trune košulja.

FIÚK

MOMCI

De mi csillagzó fejünkkel utat hasítunk

Ali mi zvezdanim glavama krčimo stazu

át a homályon, át a butaságon, babonán,

kroz maglu, kroz idiotluk i praznoverje,

és nem hajolunk meg moha-szemü bálványok előtt,

ne klanjamo se pred idolima mahovinastih očiju

csak a ragyogó tények előtt, csak a tudás

samo pred jasnim činjenicama, nas samo

bűvölhet minket, de úgy, hogy magasba emel –

znanje može očarati, u vis nas diže -

ATYA

MUDRAC

Úgy emel, hogy haskérgem reped ki újra meg újra.

Tako diže, da mi koža opet i opet puca.

FIÚK

MOMCI

De az érzelmek elragadó tenyészete

Ali zanosna kultura osećaja ne

nem bomol ki bennünk, bimbait irtjuk faggyal,

cveta u nama, pupoljke mrazom trebimo,

illata a lelki virágnak gyilkol akár a gáz,

miris cveta duha kao plin  ubija,

és irgalmatlan az irgalom kamilla-szeme,

nemilosrdne su kamilice - oči milosti,

az ibolya-szerénység: halál, és kerékbe tör

skromnost ljubičice: smrt, poput  margarete

a mártírság margarétás szeme-fehérje,

bele oči martirstva na lomaču teraju

mert józanságé a jövő, a fegyelemé.

jer budućnost redu, trezvenosti pripada.

ATYA

MUDRAC

Vaspapok vagytok, rozsda a ti virágotok!

Željezni ste popovi, rđa je vaš cvet!

FIÚK

MOMCI

Mert a műszerfal gombjai se százszorszépek

Jer dugmadi spremišta za alate nisu tratinčice

és az ütközők pofája se bodzavirág.

niti obrazi odbojnika cvatovi zove.

ATYA

MUDRAC

Gyűlöltök ti minden virágot, boldogtalanok,

Mrzite sve što je rascvetalo, nesretnici,

szerettétek pedig hajdan, az istállóba

mada ste nekada voleli  i u štali

ágyatok fölé is virágból vontatok sátrat,

nad svoj krevet čadar od sveta pravili,

függtek a hajlított ágról akácvirágok,

grozdovi cveta visili sa akacija,

rágtátok édes csecseiket éhes fogakkal,

slatke sise izgladnelim zubima grickali,

kötöttetek tubarózsa-bocskort, fiaim,

opanak od božura pravili, moji sinovi,

virágot léptetek szegényen is mint a mesében,

kao i u bajci gde ste stali  cvetovi nikli,

és vizsgakor a pálcákat fölvirágozva

tokom ispita cvetom okićenim štapom

álltatok a térképhez, mutattatok Betlehemre,

stajali kraj geografske karte i pokazali

meg az irtózatos óceánokra virággal,

gde je Betlehem, gde su zastrašujući okeani,

virágkoszorúval anyátokat tetőtől talpig

vašoj majci ste odelo od šarenih cvetova

befontátok, akár a májusfát, de vége,

ispleli, svečano ju obukli, ali je kraj,

rontás van rajtatok, nem ismertek apát, anyát,

prokletsvo je na vama, ne znate za oca, majku,

és nincs már hazátok, csak az égbeli Bábel,

nemate više doma samo nebeski Babel,

és nincs kapocs köztünk, a különbség: föld és ég.

nismo povezani, razlika je: zemlja i nebo.

FIÚ

MOMCI

Ég és föld, atyuska, ég és föld!

Nebo i zemlja, starče, nebo i zemlja!

ATYA

MUDRAC

Lerongyolódtam a földön a remény nevében,

U ime nade na zemlji u dronjcima sam bio,

sebződtem éktelenre értetek: a megváltásért,

radi vas sam se ranjavao: radi izbavljenja

s marad a kín, mert gyötretőnek álltok ti is!

ali ostaje bol jer i vi ste zbog mučenja tu!

FIÚK

MOMCI

Mi a mindenség törvénye szerint cselekedünk,

Mi prema zakonima prirode delujemo,

tusakodsz a mindenséggel.

sa prirodom se boriš.

ATYA

MUDRAC

A hűtlenekkel

Sa nevernicima

kik megfutottak s leköpdösik tűzhelyüket.

koji su pobegli i pljuju na ognjište.

FIÚK

MOMCI

Ó, báránya a földnek, távozzon tőled a kín!

O jagnjo ove zemlje, nek te napuste jadi!

ATYA

MUDRAC

Asztalához anyátok is hiába hívott,

Do stola i mater vas je uzalud zvala,

hasztalanul sóhajtozott, fellegek jöttek.

zabadava uzdisala, oblaci su došli.

FIÚK

MOMCI

Köldökünkön azbeszt-pecsét van, megváltoztak

Na pupku su nam žigovi azbesta, odnosi

a kapcsolatok, atyuska, a kapcsolatok.

su se promenili, starče, promenili.

ATYA

MUDRAC

Csak fellegek jöttek, vigyorgó ördögpofák,

Tek su oblaci došli, cereći đavoli,

forogtak torz figurák, préselődtek egybe,

izobličene figure su se vrtili,

paráznán fölpúposodtak, összeragadva

stiskali, bubrili u bludu, jedan drugog

vonszolták egymást, eb-menyasszonyt eb-vőlegény,

slepljeno tezmali, pas-nevestu pas-verenik,

esküvői fátylukat s beleik fodrozatát

venčanu haljinu i naborana creva

vették a szájukba anyátok szeme előtt,

ispred vaše majke su uzeli u usta,

és jöttek fiai helyett martalóc bandák,

mesto sinova opake bande su došle,

oroszlán-fejüek, trombitarézzel ragyogók,

gorde lavlje glave, bleštave od bakra trube,

pokoli vadászok doboltak a feje fölött,

nad njenom glavom lovci pakla su se razmetali,

lődöztek a szíve iránt, ha várta fiait,

u isčekivanju sinova njeno srce ste gađali,

és löktetek szeme elé köd-templomokat,

pred njene oči crkve od magle gurnuli,

krokodilus-püspököket, téboly-világot,

biskupa krokodila, pomahnitali svet,

sebbel rakott bölcsőt, rossz jövőt, szörny-unokát.

ranjenu siku, nagrd potomak, lošu budućnost.

FIÚK

MOMCI

Szörnyű a vének látomása, tébolyodás,

Jezivo je priviđenje staraca, bezumlje,

összehabar mindent.

sve pobrka.

ATYA

MUDRAC

Megöltétek anyátokat,

Umorili ste vlastitu majku,

lelketlen kölkök, küldtetek rá olyan telet,

bezdušna deca, poslali ste joj takvu zimu

hogy szíve repedt meg, szíve, diófa a fagytól,

da joj je srce puklo, srce, orah od mraza,

a doktor ha fölbontotta volna, a doktor,

da ju je lekar otvoriti mogao, lekar

kimutatta volna, a szíve repedt meg.

bi dokazao, srce joj je puklo.

FIÚK

MOMCI

Jaj, kár a mamáért, kár érte, kár!

Jao, šteta zbog mame, šteta, šteta!

ATYA

MUDRAC

Jaj, te szegényem, jaj te igen árva asszony,

Jao, ti siroto, ti samotna suprugo,

érdemes volt-e ezeket világra hoznod,

zar je bilo vredno njih na svet doneti,

hát érdemes volt-e életet adnod nekik,

zar ti je bilo vredno njima život dati,

a latrok hadnagyainak, ha a halált

poručnicima pustahija jer već smrt

úszitják ránk, és érdemes volt-e etetnünk,

gone na nas, zar je bilo vredno hraniti ih

ha a levegőt is elveszik tőlünk, ruháznunk,

jer i zrak od nas oduzimaju, oblačiti ih

ha rongyunkat rontják, foltjait feszegetik,

jer naše dronjce habaju, zakrpe kidaju,

érdemes volt-e tanítani őket beszédre,

zar je bilo vredno učiti ih na lep govor

szép beszédre, ha gorillaként visszamakognak,

jer mesto odgovora kao gorile mucaju,

érdemes volt-e szoptatnod őket, ha földdel,

zar je bilo vredno dojiti ih jer zemljom,

ha férgeivel szívatnak meg idő előtt!

crvima zemlje prerano ti suše krvne sudove!

FIÚK

MOMCI

Jaj, kár a mamáért, kár érte, kár!

Jao, šteta zbog mame, šteta, šteta!

ATYA

MUDRAC

Jaj, te szegényem, jaj te igen árva asszony,

Jao, ti siroto, ti samotna suprugo,

már akkor mért nem lökted őket a fagyra,

već tad zašto ih nisi na mraz gurnula,

batyuba kötve mért nem adtad ordas fogára,

što ih svezane u svežanj nisi kurjaku bacila,

édes jó társam, a zöld fejü karonülőket,

draga moja, te sisavce zelene glave

mért nem verted földhöz őket, akár a tököt,

zašto poput bundeve nisi razbila,

tököt a disznónak, de te jó anya voltál,

bundevu svinjama, ali ti si dobra bila,

öltél volna értük és íme, megöltek ők.

zbog njih bi i ubila, sad su te oni ubili.

FIÚK

MOMCI

Jaj, kár a mamáért, kár érte, kár!

Jao, šteta zbog mame, šteta, šteta!

ATYA

MUDRAC

Jaj, te szegényem, jaj ott a kicsi házban

Jao, ti moja siroto u toj maloj kolibi,

temetői mátka vagy, fátylad a sok kis gyökér,

nevesta si groblja, skut ti je mnoštvo korenčića,

tudom, odavársz engem a csont-menyegzőre,

znam, i mene tamo čekaš na pir kostiju,

homokevésre, pohártalan zápor-italra,

na gozbu peska, bez pehara na piće pljuska,

jaj, már sötétbe, magamért is öltözök gyászba,

jao, već u mrak, i zbog sebe crno oblačim,

jaj, van-e nyugtod házadban, örök hazádban,

jao, imaš li mira u tvom domu, u večnoj domovini,

édes jó társam, tudom én, bántanak ott is,

draga moja družico, znam, i tamo te tuku,

rengetik sírhalmodat, fejfádat repegetik

potresaju ti humku, cepaju nadgrobni krst,

röpködő kölkeid, pörgetik virágaidat,

lebdeći potomci cvetove ti čupaju,

ezek a temetőt is fölfujják a holdig,

ovi čak i groblje do meseca duvaju,

a hold udvarába dúlják a csontokat is,

u dvorištu meseca i kosti prevrću,

jaj nekünk, nincs pihenésünk földön, se földben,

jao, ni na zemlji, ni u zemlji nemamo mira,

irgalom nincs nekünk, nem jó se élet, se halál,

nemamo milosti, ni život, ni smrt ne valja,

hazugság a vígasz is.

laž je i uteha sama.

FIÚK

MOMCI

Kár a mamáért, kár,

Šteta zbog mame, šteta,

kár, hogy nem érte meg a holnapot, kár érte, kár!

šteta što sutra nije doživela, šteta, šteta!

HANG

HANG

És csönd lett újra és látta az atya rebegni

I opet biva mir i video je mudrac kako

ujjai közt a kitépett meszes hajat,

među prstima treperi isčupana krečna kosa,

és látta az atya tolakvó könnyein át

i video je mudrac kroz naviruće suze

ahogy a hullt favirágból fehér kerekek,

kako od opalih cvetova beli kolutovi,

nagy teleholdak tömörülnek fái tövében

puni meseci se zgusnu u podnožju stabla

s merülnek el, míg fönt kerekülnek zöld csecsemők,

i potonu, dok gore zelene bebe pupaju,

és látta a bolond fecskét ahogy úntalanul

video je ludu lastu kako neprestano

tömi a pöttöm aranyszájú puttonyokat,

šopa sićušne zlatno - kljune putunjaše,

és látott hiszékenységet: özvegy sárgarigót

video je lakovernost: udovu ženku kosa

ahogy ablaktükörben randevúzik sárga lánggal

kako u odsjaju prozorskog stakla žutim plamenom

s csókolja a semmit, és látott az atya magában

se susreće i ljubi ništa, i video je mudrac kako

megbántott szívet bicegni ropogó ér-mankókon

povređeno srce na štakama žila u vlastitoj

epéje tócsáiban, akár egy leköpött koldus,

lokvi žuči kao popljuvani prosjak šepa,

és belsejét kifordítva látta a láthatáron

i izvrnuvši se video je iznutrice na horizontu

mérgesen égni, látta önmaga alkonyatát,

ljutito goriti, video je vlastiti sumrak

s a gyászöltözetet, a virággal bélelt gödröt,

i samrtno odelo, cvećem postavljenu raku,

úgy ült a pillanatban, almafatörzsnek dőlve,

tako je sedeo u trenu na jabuku naslonjeno,

fejénél fölfeszítve szűzfehér gödölye-bőr,

nad glavom mu je  razapeta nevinobela jareća

angyali irhácska, díszlet a tragédiához,

koža, nebeska ira, kulisa uz tragediju,

tarkót becézni jó, de feje az őrült atyának

dobra je za glađenje potiljka, al se glava ludog

megrendült a csöndben az újabb rohamtól,

starca potresla u tišini zbog novog naleta,

mert akkor mennydörgető fiai jöttek megint.

jer tad su opet gromoglasni sinovi došli.

FIÚK

MOMCI

Jóestét, jó atya, jóestét édesapánk,

Dobro veče dobri mudrače, dobro veče oče,

cserebogárillatu estét, akolszagu estét,

veče mirisa hrušta, veče mirisa obora,

lapulevél-ízü kecsketejes estét,

veče s kozjim mlekom ukusa lopuha,

csillagokra nyelvetöltő mécs-bohócos estét,

veče dedečavo s žiškom plazeći jezik na zvezde,

csigabiga-kanyarokat, béka-dinamikát,

krivudavu stazu puža, dinamiku mira,

denevér-aviatikát az édesapának,

avijatiku slepog miša za našeg oca,

történelem-előtti atyánknak, ős-tatánknak,

predistoriskom ocu, prastarom mudracu,

akit, íme, örvendezve szórakoztatnak

koga, vidi prizor, radosno zabavljaju

vérszerinti vendégei.

po krvi srodni gosti.

ATYA

MUDRAC

Hívatlanok,

Nepozvani,

és csúfok, akik megcsúfolják alkonyatom!

i rugobe, koji moj sumrak kaljaju!

FIÚK

MOMCI

Akik az alkonyat vértavain szűzen úsznak

Koji nevino plove prokrvljenim jezerima sumraka

s aggatnak az égre báltermi girlandokat,

i girlande svečanih holova kače na nebo

és megtáncoltatják szemedet hogy könnye kihullik,

i tvoje oči na ples primoraju, da se rasplaču,

hogy élhess erőben, akár a hegyek, a Ság

da pun snage možeš živeti kao gore Šag

meg a Somló.

i Šomlo.

ATYA

MUDRAC

Ti fölkoncoltok hegyeket is,

Iskasapite vi i brda,

hentesei az örök dolgoknak, és hiába

mesari ste večnih vrednosti i zalud razapinjate

húzkodtok gyolcsot az égen, átüti a vér.

laneno platno na nebo, probija ga krv.

FIÚK

MOMCI

Kellene vígadnod végre, hogy utódaid

Trebalo bi da se veseliš, potomci su ti

fölszálltak az aklok mocskából, az osztozkodás

se uzdigli iz blata štale, iz kaljuže

fertőiből, lélekferdítő kuporiság

deobe, iz bezumlja škrtosti što dušu

tébolyából, a hitvallás cirkuszaiból,

razdire, iz paradnih verskih obreda,

föl, – föl az űrbeli ércek és fények közé,

gore - gore među nebeske odsjaje metala,

a szeplőtlen anyaghoz, hol tiszta lesz a lét,

do iskonske materije gde čistota čeka,

leszünk a mindenség bűntelen pásztorai,

bit ćemo bezgrešni pastiri svemira,

ott nem lesz ragály, nem kergül meg ember, se nyáj

tamo nema zaraze, ne ludi čovek ni stado,

ott sugár-tej s láng-arany bundák viharzanak,

tamo mlaz mleka i plamenozlatne bunde vijore,

tükrüknek a te irtó óceánod is kicsi,

za takva ogledala i tvoj okean je malen,

s már nem jövünk vissza, nem jövünk vissza soha

i ne vraćamo se, ne vraćamo se više

mételyes rétre, mesgyekővel egymás fejét

na metiljastu livadu da stenama međe

beszakítani nem jövünk vissza soha.

razbijemo susedu lobanju, više ne vraćamo.

ATYA

MUDRAC

Jobb lesz a földnek is.

I zemlji će biti bolje.

FIÚK

MOMCI

Nem jövünk vissza oda,

Ne vraćamo  se tamo

ahol megőszül a haj, ahol húz a nehézség.

gde kosa posedi, gde težina povlači.

ATYA

MUDRAC

A föld szabadul meg hűtlen koloncaitól.

Zemlja se oslobađa od nevernih pretega...

FIÚK

MOMCI

Bátor, ki fölrepül!

Hrabar je, ko poleti!

ATYA

MUDRAC

Gyáva, mivel elmenekül

Kukavica je, jer beži

törvényeiből a földnek, véremet gyalázza.

od zakonitosti zemlje, moju krv skrnavi.

FIÚK

MOMCI

Te véred hajt minket, s a zsarnok dezoxiribo-

Tvoja krv nas goni, na tebe nalikuju i

nukleinsavak is hozzád hasonlítanak,

silnici dezoksiribonukleinske kiseline,

de rossz sorsodnak folytatása nincs, hát vigadj,

ali ti je lošoj sudbi kraj, pa veseli se, besni,

tombolj a sírig, egy porszemed se kell örökül.

u nasleđe ni delić od tebe nam ne treba.

ATYA

MUDRAC

Kitagadva vagytok régen, sajnos csak a szívből,

Odavno prognah vas, nažalost iz srca samo,

más értékem jóval előbb kárba ment rátok,

ostale vrednosti što imah zbog vas su nestali,

eszem is elment, haldoklok már, sírni tudok csak.

razum izgubih, umirem, samo plakati znam.

FIÚK

MOMCI

Nyakát a hattyúdalnak csavard ki, füttyöt akarnak

Zavrni šiju labuđoj pesmi, zvižduk žele

a te fiaid!

tvoji sinovi!

ATYA

MUDRAC

Nem fiaim, dögmadaraim!

Ne sinovi, moji lešinari!

FIÚK

MOMCI

Zöld levélen sípolj, zengess nádihegedűt,

Na zelenom listu zviždi, na fruli od trstike sviraj,

csókolja a hold karaját sarkadon a patkó,

neka tvoje mamuze mesečev kolut ljube,

nyírhatatlan bakszakállad fujja át a szél!

nek tvoju stoletnu bradu vetar prosvira!

ATYA

MUDRAC

Sípnak való csontjaimat fujja át a szél!

Neka moju golenjaču prosvira vetar!

FIÚK

MOMCI

Atya, ne tagadd meg szádtól a tort, ne tagadd,

Mudrače, ne odriči se gozbe, ne poriči

ha délibábod, a nálad is vénebb, kihúnyt.

da ti se već ugasila prastara utvara.

ATYA

MUDRAC

Szétcsigáztátok előttem, és látom az égen,

Ispred mene ste ju zdrobili, na nebu vidim,

látom a röpködő keresztekre fölfeszítve,

razapetu na plovećim križevima vidim,

vékony ezüstnyála, golgota-pírja megőrjít,

rumenilo golgote u ludilo me tera

s kavarom a semmit, megfogódznom nincs már mibe.

i vrtim ništa, nemam za što da se uhvatim.

FIÚK

MOMCI

Fogóddz a borosüvegbe, a sörösüvegbe,

Uhvati se za flašu vina, za flašu piva,

felelned nincs már miért, neked mindent szabad.

odgovornosti više nemaš, sve ti je dozvoljeno.

ATYA

MUDRAC

Nekem szabad immár innom a hitvány levekből,

Dakle već smem piti kvarne tekućine,

szabad a parázna pancsoktól kapnom csömört,

smem od bludnih mešanaca čemer dobiti,

nekem a sört is büdös hordóból méretitek,

meni i pivo iz smrdljivih buradi točite

ahová a kígyó döglött, lóhugyat inkább innék,

gde je zmija crkla, rađe bi mokraću ždrepca pio,

de már az sincs, de szalagosan nyerítező

ali ni toga više nema, vaše trakama kićene

üveg-acél kurváitok sárlanak olajt,

staklene - čelične kurve mesto izmeta ulje stvaraju,

jó illat, jó íz nincs, lehűtött condra a hús,

nema mirisa, dobrog okusa, kvarno je meso,

olvad erőtlenné, de a nyű frissen mulat,

u nemoć se pretvara, ali živahno banči crv,

kenyeret patkány-prémeset löktök, mulass, tata!

hleb s krznom štakora bacate, veseli se, starče!

FIÚK

MOMCI

Ó, te liliom-szájú atya, ölj gödölyét,

O, ti mudrače s ustima ljiljana, ubij jare,

de öltözz tiszta fehérbe.

ali u čisto belo se oblači.

ATYA

MUDRAC

Öltem gödölyét,

Ubih jare,

gyönyörű gödölyét öltem, a neve is szép volt,

ubih krasno jare, i ime mu je bilo lepo,

Remény, Reménynek neveztem – hogy vagy Remény,

Nada, Nadom nazvah - kako živiš Nado,

megyünk legelészni, Remény, a zöldbe, a harmat

idemo u pašu, Nado, u zeleno, među

függői közé, ott vadibolya-levelet nyírhatsz,

viseće kapljice rose, listove ljubičice

nyulsóskát meg csibehúrt nyírhatol ollócskáddal,

i kiseljak i mišjakinju možeš rezati,

selymed ékesedjen, dagadjanak lánybimbaid,

neka ti se prolepša svila, sazriju bradavice,

ó, dédelget a lelkem, lesegetlek áhitattal,

o, mazi te moja duša, pobožno te gledam

kápolnai zászlókon is hópehely-arcod látom,

i na zastavama kapele tvoje čisto lice

ó, a Szűzzel tévesztlek össze könnyeimen át,

vidim, kroz suze te sa Devicom zamenim,

könyörület ha van még, azt a te jóságod adja,

ako postoji još milost, tvoja je dobrota daje,

növekedj nagyra, támaszom csak te vagy, Remény!

ojačaj se, samo si mi ti oslonac, Nado!

FIÚK

MOMCI

Növekedj nagyra, támaszom csak te vagy, Remény!

Ojačaj se, samo si nam ti oslonac,Nado!

ATYA

MUDRAC

De ti belepofáztok ügyembe, ráordítva

Ali vi prljate moje stvari, urlajući

a kedves tavaszi táncra, a gödölye-örömre,

na ljupki ples proleća, na nevino ushićenje,

szilánkos telet okádtok a gyönge virágra,

tvrdu zimu bljujete na krhke cvetove,

üvegököl-szemmel a világot megveritek,

očima staklenih šaka udarate svet,

szérümre lenéztetek s vak lett a gödölye, vak!

pogledali ste mi ugar i jare slep posta, slep.

FIÚK

MOMCI

Vak lett a gödölye, ó vak remény, vak, vak, vak.

Jare slep posta, o slepa nado, slepa, slepa.

ATYA

MUDRAC

Vakogtok sírbontó ebek a koncra, de én

Psi groblja, režete na ostatke, ali ja

annyiszor zúzódtam s jajdultam el kéken, lilán,

sam se toliko udario i kriknuo modro

ahányszor a gödölye nekiment a falnak, fának,

i ljubičasto koliko je jare o zid udareno,

neki a fejsze fokának és hordta fején

ušica sekire nasrnulo  i nosio na glavi

a játék vér-csillagát akár egy árva kislány,

krvavu zvezdu  igre kao sirota devojka

aki ha táncol, megütik – nem bírtam elviselni,

koju, kad pleše, udare - nisam podneo,

nyakára a szalag mellé odatettem a kést.

na njegov vrat pored trake bodež sam stavio.

FIÚK

MOMCI

Odalett a remény, meghalt a vaksi remény!

Nestade nada, umire ćorava nada!

ATYA

MUDRAC

Jaj, gida, gidácska, bocsáss meg szalagos árva

Jao, jare, jarence, trakom kićeni  sirotico,

a késnek, a megszánó kéznek, öreg fejemnek,

oprosti bodežu, ruci sažaljenju, mojoj starosti,

de ártatlan véred jelölje meg őket örökre,

ali ta nedužna krv nek ih zauvek obeleži

üvegálarcon át arcukat szeplővel üsd,

i kroz staklene maske pegama ih udari,

ne rakhassanak fészket a csillagok bizalmába.

nek se ugnezditi u poverenju zvezda ne mogu.

FIÚK

MOMCI

Jaj, már igazán nem ismerünk szegény apánkra.

Jao, stvarno već ne prepoznajemo oca.

ATYA

MUDRAC

Minek a zöld és minek a föld már, ha te nem élsz,

Čemu zemlja i zeleno ako ne živiš,

helyedbe jöjjön aszály, villámló sárga botokkal

nek dođe suša  na tvoje mesto, sevajućim,  žutim

zúzzon meg zöldet, hajnali-függős zöld füleket,

štapovima nek dotuče zeleno, zelene

jöjjenek a sáskák, ne legyen a fának árnya,

jutarnje ukrase, nek dođu skakavci, nek drvo

csak a berregő szárnynak, potrohok hengerének,

izgubi senku, tek šušteća krila, valjci,

csak a hemzsegésnek, hogy kölkeim röptit ne lássam,

tek vreva, senke, da ne vidim let potomaka,

ide a szakállamra, szélfújta fakó hajamra,

tu na moju bradu na od vetra bledu kosu,

ide ingemre, őröljék meg inaimat,

tu na moju košulju neka mi tetiva i kosti

csontjaimat is, csak jöjjenek a csörömpölő

samelju, neka dođu trešteći mlinovi

zöldszárnyú malmok, ha élnem nincs már miért,

zelenih krila kad već nemam zašto živeti,

Remény, ha nem élsz már, társam az üldöztetésben.

Nado, družico u prognanstvu, ako te već nema.

FIÚK

MOMCI

Sírjon az ég, sirasson embert, ne gödölyét!

Nek plače nebo, nek oplakuje čoveka, ne jare!

ATYA

MUDRAC

Kislány vagy nekem, kékszalagos, fehérharisnyás,

Devojčica si mi s plavom trakom, belom soknom,,

lakkcipős pici szűz, aki a léceken is

sićušna, nevina, koja je na moju radost

örömömre végig sétált, aki hónom alatt

na daskama šetala, koja mekanim nosom

puha orral csiklandozott és nevettetett,

ispod pazuha me je škakljala i nasmijavala,

aki ríkat most engem, jaj nekem, hova lettél,

koja me sad u plač tera, jao, gde si nestala,

jaj nekem, jaj az asztalnak, amire feküdtél,

jao meni, jao stolu na kojem si ležala,

jaj a késnek, ami fölbontott kegyetlenül,

jao bodežu koji te je mučki rasporilo,

jaj, eperillatu húsod, jaj mária-kék

jao, tvoje mirišljavo meso, Marija-plave

mellhártyáid, babszem veséid, jaj, a szived,

plućne opne, sitne bubrege, jao, tvoje srce,

jaj, mind olyan gyerekes, gyerekhúst ki enne meg,

jao, sve je tako   detinjasto, ko bi jeo

jaj, elföldeltelek gyorsan. Öltem gödölyét –

to meso, jao, brzo su te sahranili. Ubih jare -

FIÚK

MOMCI

Atya, szép ma az est, és gyönyörű lesz az éj.

Mudrače, lepo je veče i krasna će biti noć.

ATYA

MUDRAC

Gyönyörű gödölyét öltem, téged, kit vakká tettek,

Ubih krasno jare, tebe, kojeg su oslepili,

aki reményem voltál s fogadtalak kislányommá,

koji mi  je nada bio i kćerkom prihvatio,

most hozzád vakulok, bekerít lassan a sötét,

sad se do tebe spuštam, suton me okružuje,

de látlak selyem tűz, látlak a feketeségben,

ali  vidim  te svilena vatro, vidim te kroz mrak,

ebben a korom estben én görnyedek csak a földön,

u toj garnoj noći samo ja grbačim na zemlji,

forgó fekete gömbön, jajgatva két sír között,

vrtećoj crnoj kugli, jao, plačući između

jaj, a harmadikba, enyémbe, elindulok!

dve rake, jao, u treću, u svoju krećem!

FIÚK

MOMCI

Gyönyörű lesz az éj, elhallgat a kín meg a föld.

Krasna će biti noć, utiša se zemlja i patnja.

ATYA

MUDRAC

Hangomtól, ti hűtlenek, nem menekültök soha!

Od mog glasa, vi nevernici, pobeći nećete!

FIÚK

MOMCI

Fúródsz a mélybe, zúdulunk mi messze az űrbe!

Toneš u dubinu, uzdižemo se u visinu!

ATYA

MUDRAC

Rámgondoltok, ha ropogtok a vihar szivében!

Na mene ćete misliti  u stezi oluje!

FIÚK

MOMCI

Sírból beszélsz, te, a sírból, a sírból beszélsz!

Iz groba, iz groba, ti iz groba govoriš!

ATYA

MUDRAC

A föld beszél itt, mert a föld az én torkom, a föld!

Zemlja tu govori, jer zemlja, zemlja je moje grlo!

FIÚK

MOMCI

Ó, ne bánts már, végre nyugodj meg, jóéjszakát,

O, ne diraj nas, smiri se konačno, laku noć,

neked jóéjszakát, édesapa, jóéjszakát!

laku noć tebi, mudrače, oče, laku noć!