Ha képeslapot kap a lélek,

Ako duša razglednicu dobije

odatűzi egy szemmel jól látható helyre,

na dobro primetno mesto smesti,

a vitrinajtó, mint egy szép hajat,

vrata vitrine, kao lepu kosu,

lágyan ringatja a tengert.

more nežno ljulja.

Az ember is csak belül hullámoz,

I čovek samo iznutra talasa,

de külsőleg tükörsima,

izvana gladak je poput ogledala

a rövidujjú kék ingéből nem

iz plave košulje sa kratkim rukavima

igen látszik ki a szívizma.

srčani mišić uglavnom se ne vidi.

Pedig rövid az emberi ing

Makar je košulja kratka

és nagyon hosszú a szív,

srce je itekako dugačak

mely nehezen tűri,

i teško podnosi

hogy az életkörülménye egy kicsit passzív.

da su mu uslovi za život ograničeni.

De ez nem azt jelenti,

Ali to ne znači

hogy a rosszabbodó helyzetben nem lenne jó,

da u pogoršanim uslovima ne bi bio dobar,

csak az élet színvonal elmélyültebb

samo mu je nivo života produbljeniji

és nem habroló.

i nije rolada.

Ám a gondolat igényjogosultsága se semmi,

Ali ni pravo na traganje nauma nije beznačajan

és hogy felderítsék,

i da bi otkrili

bekalandozza a lélek a SZOT-üdülőket

duša od Havaja do Ederiča

Hawaiitól Edericsig.

socijalna odmarališta obilazi.

Az elme jóval messzebbre ellát,

Od varljivog oka

mint a csalfa szem,

vidokrug uma je daleko širi

ha mint egy periszkópot

ako poput periskopa

az ábránd állványára teszem.

na postolje mašte postavim.

Ott már közel van a messzitávol,

Tamo bestragija već je u blizini,

a Szocsi, meg a Rimini

Soči i Rimini

és luxushajóz az ember,

i čovek je raskošna lađa,

mikor csak elsétál a vitrinig,

kad samo do vitrine odšeta,

ahol a panelház,

gde soliter

benne a sok-sok príma kabin,

sa mnoštvom prvoklasnih kabina

tovaúszik a boldog beutaltakkal

zajedno sa sretnim upućenima

a képeslap hullámain.

na valovima razglednica otplovi.

Mert minden ember legmélyén

Jer u dubini svakog čoveka

ott horgonyoz egy-egy óceánjáró,

po jedan prekookeanski brod je usidren

és a legnehezebb vele

i s njim je najteže

ilyenkor nyáron,

u to letnje doba

ha a pirosbronz alkonyatban

ako u bronzanom sutonu

kürtölni kezd a lélek tükre,

ogledalo duše zatrubi,

és egy kicsivel nagyobb rálátás

na naš život

nyílik az életükre.

nešto veći pogled se otvara.

De még csak körül se néznek,

Ali niti se obaziraju

mikor az este zsiliprendszerén

kad na sistemu brana mraka

az édes képzelettel együtt

zajedno sa slatkom maštom

elfolyik a fény,

svetlost otiče

és amikorra leérnek

i kad u tamnu kaljužu

a realitás sötét iszapjába,

realnosti stignu

a saját magukat már

sami sebe već

hiába is csapják be.

zalud varaju.

Hova is hajolna az erkély

Kamo bi se čovek

korlátról az ember,

sa naslona balkona sagnuo,

szépen megfogja,

pa uhvati ga

és a többi közé gumizza a tengert,

i more između ostale stvari gura,

egy nagy gumi az élet,

jer život je velika guma,

egymáshoz szorít és nem ereszt,

steže i ne pušta,

szürke levet csak,

samo sivu tekućinu,

navigare neszesszer est.

navigare necese est.