Az első tavaszon Zsófi

Prvog proleća na točkove

Babakocsijának kerekére

Dečje kolice Žofike sitne,

Apró, fehér szirmok tapadtak,

Bele latice su se prianjale,

Kao da nismo na pločniku Pešte

Mintha nem is egy pesti járdán,

Nego na Kumovoj slami koračali,

Hanem a tejúton toltuk volna,

I na nju bi se zvezde slepile.

És ráragadtak volna a csillagok.