Folyam, kebled hányszor repeszti meg

Reko, kako često rascepe ti grudi

Hajó futása s dúló fergeteg!

Hitre lađe i olujne studi.

S a seb mi hosszu és a seb mi mély!

I kako je rana duboka i duga!

Minőt a szíven nem vág szenvedély.

Takvu na srcu ne otvara tuga.

Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:

Ipak, kada prođu lađe, nepogode,

A seb begyógyul, s minden újra jó.

Zarasta rana, mirno teku vode.

S az emberszív ha egyszer megreped:

Al kad ljudsko srce prepukne ko reka,

Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.

Nema za ranu balsama ni leka.

Komárom, 1842. augusztus végén