I.
I.
Mentenem kéne ami menthető
Trebalo bi spasiti što se da spasiti
s én csak ülök
a ja samo sedim
súlyosan
tegobno
akár egy kőtömb
kao gromada stene
akár az az óriási madár
kao ona gorostasna ptica
akit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.
koju sam kao golobradac ranio i u hladu vrbika nemo iskrvarila.
Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjében
Tiho u dubokoj tišini nekog nepoznatog kraja
költeményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmon
pišem moje pesme koje su negde ispred ili iznad uobičajenih
a megszokás törvényein
zakona književnosti
a hülyék révületén.
i bunila kretena.
Elég volt az ömlesztett szépből
Dosta mi je od isklesanih lepota,
az örökölt effektusokból.
nasleđenih efekata.
Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából
Moje pesme se ne rađaju iz zamršenih bujanja snova
hanem a geometria szigorú rendjéből születik
nego iz strogog reda geometrije
lefejti a gyümölcs héját
koru voća ogule
megszerkeszti az alaprajzot
tlocrt konstruiraju
térbeállítja a tárgyakat
predmete u prostor stavljaju
eltakarítja a múlt romjait
čiste ruševine prošlosti su
s egy szebb jövendőt ígér.
lepšu budućnost obećavaju.
Íme költészetem valóságlényege
To je bit moga stvaralaštva
szavaim tartalma
značenje mojih izraza
vallomásaim értelmetlennek vélt értelme
smisao mojih neshvaćenih priznanja
tűzeső
vatrena kiša je
és jégcsapok csengése
i zveket ledenica
amik az ellentétek törvénye szerint
koje poput zakonitosti suprotnosti
egyszerre egymás mellett élnek
jedna kraj druge žive
és betöltik a világ
i poznate
ismert
i nepoznate
ismeretlen
krajeve sveta
tájait.
ispunjavaju.
II.
II
Nemcsak a szív énekel most
Ne peva sad samo srce
nem is csak a nyelv.
niti samo jezik.
Szemem kék vize
Plava tekućina moga oka
fogaim kemény fehére
tvdo belilo mojih zubi
testem klasszikus szerkezete
klasična struktura moga tela
szellemem felfoghatatlan anyaga
nepregledna materija mog uma
fejem milliónyi hajszála
mnoštvo vlasi na kosi
kezem tíz ujja
deset mojih prstiju
akár egy orkeszter
poput deset zanesenjaka
tíz megszállott tagja
jednog orkestra
egyszerre cseng
zajedno odzvanjaju
hogy hírt adjanak rólam
da svet o meni
a világnak.
obaveštavaju.
Énekelek
Pevam
a fényben
i na svetlu
és árnyékban
i u seni
mindazokért akik szerencsétlenül születtek
o onima koji su nesretno rođeni
vagy később érte őket a szerencsétlenség
ili ih kasnije zla kob sustigla
a süketekért
o gluhonemima
a vakokért
slepcima
a hitetlenekért
nevernicima
az együgyűség áldozataiért
žrtvama zatucanosti
azokért akik halálba ugranak a hegycsúcsról
o onima koji se sa vrha planina u smrt bacaju
s azokért is akik nem mernek előbújni a barlangból.
i o onima koji se plaše iz brloga izaći.
Úgy énekelek
Tako pevam
hogy valaki más
da neko drugi
sorsa mélyéről visszhangozza
ako u dubini svoje usudi prihvati
és képessé váljék rá hogy elinduljon
postane sposoban prema obali
a part felé
krenuti
ahol korunk anyaméhe vajúdik
gde se maternica našeg veka porađa
ahol a földbevetett mag csírát fog
gde će zasejano seme klijati
ahol a magtár kapuja nem tűri a lakatot
gde vrata ambara lokot ne podnose
ahol a pásztor nem hagyja cserben nyáját
gde pastir svoje stado na cedilu ne ostavlja
ahol az ember ráismer embertársára
gde čovek čoveka prepoznaje
kezébe veszi
materiju
az anyagot
alat
a szerszámot
u ruku uzima
és megalkotja
i od krvi crvene
élete értelmének
od patnje crne
vértől piros
znakove
szenvedéstől fekete
smisla postojanja
jegyeit.
stvori.