A várva várt nagy csodák, többnyire
Ona isčekivana, velika čuda uglavnom
- mire beteljesednek -
– dok se ostvare –
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
izgube svoju nežnu svežinu;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
kao zmijsku kožu odbace sjajnu,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
krljuštastu pokožicu i ne ostaje ništa drugo
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,-
samo rastresit kostur tela, žlezde, krvavo meso –
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
zatim rascvetaju tromi cvetovi sitosti
- közönyös füst- virágok -
– nehajani cvetovi dima –
és az
i
"ennyi csupán az egész"
iz jednog gorkog zevanja
görcsös kérdőjele
iskrsne
?
?
kunkorodik fel egy
zgrčen upitnik
keserves ásításban.
„zar je to sve“.
De áldottak a hétköznapi csodák,
Ali blaženi su čuda svakodnevnice,
a váratlanok, a gyermekiek.
neočekivane, detinjaste.
Egy idegen asszony fagylaltot vesz
Nepoznata žena tebi, tuđem detetu
neked, az idegen kölyöknek,
sladoled kupi,
s mire megköszönnéd,
i dok bi se zahvalio
eltűnik a tömegben;
nestaje u masi;
fejed fölé hajlik egy katona-orvos:
vojni lekar ti šapuće:
azt mondja, beteg vagy, pedig,
bolestan si iako zna
tudja, pihenni vágysz csak;
samo si željan odmora;
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll,
pored tebe se stvori devojka, i nestane,
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha...
samo te moli, nemoj nju zaboraviti...
Az áldott kis csodák
Janjci sitnih, blaženih čuda
holdjai békén elúsznak előtted;
smerno prolaze ispred tebe;
s ami a lélekben marad,
a to što u duši ostaje,
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás,
to je već sama tišina ili sjajno pucketanje,
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.
slabašno talasanje plitkih mora.
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara,
Jer lep je gromovit vihor strasti,
de még szebb embernek maradni
ali još lepše je biti čovek
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött,
iznad penušavih valova privlačenja i strepnji,
hálát adva a jóért, amit csak
zahvaljujući se na svu dobrotu koju
önmagunkkal tudtunk viszonozni,
smo samo sa sobom mogli uzvartiti,
önmagunkkal:
sa sobom:
gyermeki vágyainkig
sa dečačkim sanjarenjima
lemeztelenítve:
razgolivši se:
egy elkésett
u jednom zakašnjelom
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban...
osmehu, uzdahu, rukovanju...
- míg emlékké szilárdult
– dok zanos
a mámor, mint a kristály,
poput kristala u spomen se učvrsnuo
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint,
da mu na vrhu ponovo naše sutra izgradimo,
mint rádió-adót ringó talapzatára;
kao predajnika radija na pomičnom postolju;
hadd szórja szét a hanggá
nek širi valove
duzzasztható hullámokat:
koje se u glasove pretvaraju:
- Élek még, itt vagyok,
– Još živim, tu sam,
és újjászületek naponként!
svakodnevno se ponovo rodim!
És:
I:
- el ne hagyjatok,
– nemojte me napustiti
én is veletek maradok örökre.
ostaću i ja s vama, zauvek.