Az őszi utcán fuj a szél.

Jesensku ulici vetar hladi.

A fa az éjszakába fél.

Drvo u noć se straši.

Csak fuj a szél, fuj, egyre fuj

Azt mondja, nincsen semmi uj.

Duva vetar, duva, duva bez prekida

Nincs semmi uj, csak unalom.

Uz to priča, nema novina.

Hányódás régi utakon.

Nincs semmi uj, nincs semmi jó

Nema novina, tek dosada.

És nem igaz, hogy lenni jó.

Tumaranje na starim cestama.

Nem jó az élet méze sem.

Nem jó aludni csendesen.

Nema novina, nema ništa što bi bilo dobro,

Nem jó ásítva kelni fel

I nije istina, da je bitisanje dobro.

S fülledt undorral telni el.

Nem jó feküdni gondtalan

Ni nektar života nije dobar.

És átkozott, ki gondba van.

Ni tihi san nije dobar.

Nem jó kacagni tétován

A virágfüstölős szobán.

Nije dobro ustati pospano

Nem jó rohanni sebtiben,

I dan provesti u dosadi, tek tako.

Nem jó: a nem, nem: az igen.

Nem jó a csend, nem jó a szó.

Nije dobro bezbrižno odmarati se,

A sirba tán még ott se jó.

I koga brige terete, proklet je.

De úgy szeretnék egymagam

A földre esni hangtalan.

Nije dobro smejati se sa skepsom

Csak esni, bukni, hullani,

U sobi zadimljenim cvetnim polenom.

Minthogyha fájna valami.

Elhagyni sárga butorom,

Nije dobro žurno žuriti se,

Csatangolni, mint egykoron.

Nije dobro: ne i da je: ne.

Lakástalan és egyedül

Bolyongani, kivert ebül.

Ni u tišini, ni u graji nije dobro.

Ott, ahol senkise tanyáz

Možda ni u grobu nije dobro.

Bámulni, hogy lobog a gáz.

Halálba ringani vakon

Al bi uistinu voleo

A dagadt, őszi árakon.

Na zemlju pasti nečujno.

Elveszni lassan hallgatag

A sirva-siró ég alatt.

Tek pasti, propasti, spotaknuti,

A vállamon egy rongy köpeny.

Kao kad nešto iznutra muči.

Így állani közönyösen.

Sürü esőben állani,

Požuteli nameštaj napustiti,

Mint a kopár fa ágai.

Kao nekad, besciljno potucati.

Csak fázni egész éjszaka

És ázni, mint egy árva fa…

Samotno, nad glavom bez krova

1913

Lutati poput oteranog psa.

Tamo, gde ne postoji spas,

Promatrati kako bukti gas.

Predati se slepo smrti,

Jesenskoj nabrekloj bujici.

Polagano, nemo nestati

Kad će i nebo plakati.

Na ramenu mi visi kaput, poderano.

Pa ovako stajati nehajno.

Gusta kiša me obliva

Kao i gole grane drveta.

Poput usamljenog drveta kisnuti

I tokom noći smrznuti...

1913