Előkerült egy régi leveled.

Pronašao sam jedno tvoje staro pismo.

A lélegző sorok, betűk,

Živahni redovi, slova su

húsz évnyi, még nem sejthető

neopterećeni sa dvadesetgodišnjim,

nyügök-bajok súlyától könnyedebbek.

tad još ne slutećim tegobama.

A húzó kétségek fölött

Iznad teglećih nedoumica

valami játszi

neki neusiljeni

hintalendület

zanos

villódzik: bár lehet

treperi: iako može biti

így is, meg úgy is, - akárhogy, -

i ovako i onako – bilo kako –

mi egymást nem veszítjük el.

mi jedan drugog nećemo izgubiti.

Mutassam-e ki, profán grafológus,

Dal da dokažem, neuk grafolog,

húsz év során

tokom dvadeset godina

írásunk organizmusába,

u organizam naših slova

a mell, gerinc, a láb, a fog,

iz dana u dan kako su se

a vérkörök botló kalandjai,

ucrtavali znaci srozavanja

hogyan jegyezték rá

od varljivih avantura grudi,

a napról-napra romlást?

kičme, nogu, zubi, krvotoka?

De változatlan ugyanaz

Ali je pravac između dve

két pont között az egyenes,

identične tačke nepromenjen,

a hullámot, kanyart lebíró

veseo povez poverenja što

víg bizalom kötése.

valove, krivine savlada.

Minthacsak jótékony sebész

Kao da našu geografsku kartu

rajzolná térképünkre:

dobroćudan hirurg oblikuje:

itt meg ott beszűkült,

tu i tamo može se krvni sud

elzáródhat az ér fala, de míg

sužavati, zatvarati, ali dok je

a kiáramlás pályája szabad,

tok putanja slobodan, put otvoren,

az út nyitott,

kruženje se

új ívre kötve is folytatható.

na novim svodovima nastavlja.