Azt kérdezed tőlem,

Pitaš me

hogyan vártalak?

kako sam te čekala?

Kako noćnu tamu

Mint az éjszakára

sjaj zore smenjuje,

fölvirrad a nap,

kako suton nakon

mint a délutánra

popodne stiže,

jő az alkonyat,

kako vejavicu

mint ha szellő jelzi

lahor predskazuje –

a förgeteget –

iz bezbroj sitnih znakova

ezer pici jelből

znala za tvog dolaska.

tudtam jöttödet.

Kao proletno jutro

zrake sunca,

Mint tavaszi reggel

ledeno zimsko veče

a nap sugarát,

zvezdu ledenice,

fagyos téli este

kao okus jabuke,

jégcsap csillagát,

mleka, hleba –

mint az alma ízét,

još te nisam ni videla

tejet, kenyeret –

ipak te prepoznala.

pedig nem is láttalak még,

Kao svetlost senku,

úgy ismertelek.

cvet kišu,

kao potok svog korita,

Mint a fény az árnyat,

grana pticu,

záport a virág,

kao u uzdahom punu noć

mint patak a medrét,

krošnje nebo –

madarat az ág,

više sam od svakoga

mint sóhajos nyári éjjel

tako te volela.

a fák az eget –

mindenkinél jobban téged

így szerettelek.