„El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok!”
„Ni zamisliti ne možeš, koliko sam sretan!“
(Tadeusz Borowski: Nálunk, Auschwitzban)
(Tadeus Borovski: Kod nas, u Aušvicu)
kad tišnja
amikor a fájdalom
noć
az éjszakát
u beskraj produži
a végtelenbe nyújtja
saznaš
rájössz
kako je prekrasno spavati
milyen nagyszerű dolog az alvás
kad svaki korak isplaniraš
na koje kvadratne centimetre stopala
amikor minden lépést eltervezel
možeš nekažnjeno nasloniti se
talpad mely négyzetcentimétereire
saznaš
nehezedhetsz büntetlenül
kakva je fantastična sposobnost hodanje
rájössz
kad ti je glavni princip organizacije dana
milyen fantasztikus képesség a járás
kako što manje predmeta
dotaći
amikor napod fő szervezési elve
saznaš
minél kevesebb tárgyhoz kelljen
kakav veličanstven raskoš je doticaj
hozzáérned
kad nedeljama
rájössz
nisi sposoban ni jednu knjigu
milyen főúri luxus a tapintás
otvoriti
saznaš
amikor hetek óta
kakav dar je moć čitanja
képtelen vagy kinyitni
kad
egy könyvet
sva ta saznanja
rájössz
u redove se slažu
milyen ajándék az olvasni tudás
saznaš
kakva milostinja je rak
amikor
kad saznaš
mindezen rájövések
trebao si sve te
sorokká rendeződnek
banalne fraze da prepoznaš
rájössz
saznaš
milyen kegyelmi adomány a rák
kako je čovek za čuda slep
amikor rájössz
ez kellett ahhoz
mindezen közhelyekre rájöjj
rájössz
milyen vak a csodákra az ember